Túl a véres hurkán - Batta András (szerk.): Opera (könyv)

  • Molnár Szabolcs
  • 2007. március 15.

Zene

Hatalmas, már-már gigantikus könyv, műfaját, illetve célját tekintve étvágygerjesztő az opera műfajához, ugyanis az operák élvezete "kulináris gyönyörökhöz hasonlítható: ínyenceknek való" - olvashatjuk az előszóban.

Hatalmas, már-már gigantikus könyv, műfaját, illetve célját tekintve étvágygerjesztő az opera műfajához, ugyanis az operák élvezete "kulináris gyönyörökhöz hasonlítható: ínyenceknek való" - olvashatjuk az előszóban. Nem árt, ha ezt fejben tartjuk, és nem támasztunk a könyvvel szemben túlzó szakmai igényeket. Nem állítható, hogy a Batta András által szerkesztett és 19 szerzőtársával közösen írt könyvben nincsenek nívós szócikkek, melyek a terjedelmi korlátok dacára híven tudósítanak egy-egy szaktudós évtizedes tudományos munkájáról. De a komponisták betűrendjében haladó "operakalauz" átfogó képet ad a műfaj történetéről, az elmúlt évtizedekben magyar nyelven publikált társaihoz képest a törzsrepertoár (Mozarttól Pucciniig) mellett gazdagon reprezentált az opera első 150 éve, és bőséggel olvashatunk a modern és kortárs dalműtermésről is. A könyv ebben az értelemben (is) nagyon távol áll a Magyarországon megszokottá vált operajátszási hagyománytól, mely nemigen tudja eldönteni, hogy kitől irtózzon jobban, Rameau-tól vagy Luigi Nonótól. Ez a könyv a német operabarát tájékozottságára lett szabva, olyan olvasót tekint partnerének, aki például Gluck Orfeusz és Euridiké című darabjáról többféle vízióval is rendelkezhet, lehetősége van arra, hogy Ponelle (Köln, 1977) vagy Kupfer (Berlin, 1987) rendezéseit higgadtan és tárgyilagosan, azaz (opera)kulturáltan fogadja. A könyv szerzői (több mint a fele egyébként magyar muzikológus) ezt az operaközönséget tekintik célközönségnek. A magyar kiadás tehát fordítás. Sok-sok fordítói, stiláris hibával tarkított munka. Berlioz "avantgárd nyitottsága minden újra, kísérletező kedvű zsenialitása sok muníciót adott a nyárspolgár kritikának", a Xerxész híres largója "népszerű örökzöld klasszikus, amit a legnagyobb énekművészek tűznek műsorukra, és számtalan hangszerátiratba is van", "Oidipusz és okossága megmentette Thébát az emberölő szfinszktől" (sic!). Szegény ember-oroszlán még egy elválasztást (szfin-szktől) is elszenved. Bosszantóan sok hiba, jellemzően a külföldi kollégák magyarított (?) szövegeiben. Második kiadás esetén csak egy javított verzió fogadható el.

A könyv struktúrája CD-ROM felületre emlékeztet. Egy oldalpáron átlagosan három-négy kép, a képaláírások "lenyíló ablakok", melyekben az alapinformációk mellett néha miniesszékkel is találkozhatunk, a legtöbb a képen látható előadás rendezésére vonatkozik. Szerintem a könyv leginformatívabb részét írták a legkisebb betűmérettel. S ha már betűméret: az oldalpárokra nemritkán három, különböző funkciójú szöveget nyomtattak, egyet a zeneszerzőről (a miniéletrajz gyakorta válik értelmetlenre redukált lexikonszócikké), egyet az adott opera cselekményéről, a tulajdonképpeni főszöveg pedig darabhoz kapcsolódó műfajtörténeti, esztétikai kérdéseket villant fel. Kottistaként örülhetnék a kottapéldáknak (újabb opció a felületen), de nem mindig értem a funkciójukat.

Minden hibája és következetlensége ellenére nagyon fontos kötet, hiszen igényt támaszt és megmutatja, hogy van élet a töltött káposztán és a véres hurkán túl. A műfaj tőlünk nyugatabbra nemhogy vegetál, valósággal burjánzik, újra és újra lehetőséget kínál arra, hogy erősödjön az európai identitás.

Vince Kiadó, 928 oldal, 12 000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.