Időzített szexbomba - Kim Ki-duk: Idő (film)

  • - ht -
  • 2007. március 15.

Zene

"A szerelem elűzi az időt, az idő a szerelmet" - e bölcs mondás Annie Girardot-tól ered, és úgy tűnik, igazságtartalmával a dél-koreai rendező, Kim Ki-duk hősei is tisztában vannak.

"A szerelem elűzi az időt, az idő a szerelmet" - e bölcs mondás Annie Girardot-tól ered, és úgy tűnik, igazságtartalmával a dél-koreai rendező, Kim Ki-duk hősei is tisztában vannak. Legalábbis a mulandóság veszélyeivel, mely félő, hogy idő és szerelem között egyenesen arányos.

Hősnőnk, She-hee (Ji-Yeon Park) hiába él évek óta együtt hű szerelmével, Ji-woo-val (Jung-woo Ha), egy ideje bizonytalan, hogyan tartsa ébren a férfi kezdeti lángolását. Önbizalomhiányból eredő féltékenységi rohamai állandósulnak, és a kissé patologikus gondolat is fokozatosan befészkeli magát az agyába: ha gyökeresen változtat a külsején, vagyis kés alá fekszik, barátja képes lesz újból rácsodálkozni.

Szó nélkül elhagyja hát a férfit, hogy új nő képében térjen vissza hozzá, és ismét magába bolondítsa. Azzal azonban nem számol, hogy az új csomagolás a belbecsen mit sem változtat - "friss húsként" ugyanúgy remeg az exbarátnője után kesergő Ji-woo-ért, mint régen, és egyre féltékenyebb lesz saját magára.

A film kissé abszurd története rafináltan utal az idő, a szerelem és az identitás összefüggéseire. Hat egymásra ugyanis mindahány, az utóbbi kettő ráadásul az idő függvényében folyamatosan változik (nem véletlen, hogy a hölgy a homokórát szeretné megállítani, az úr pedig az emlékeit elfelejteni).

Kim Ki-duk két motívumot is vándoroltat a filmidő alatt: a szereplők képlékeny, alakuló érzelmei, megváltozott külseje az állandóság metaforáival kerülnek ellentétbe. A régi-új párocska szabadidejét egy modern szoborparkban tölti - a "halhatatlan" műalkotások pont úgy ülnek diadalt a múló idő felett, mint azok a famatuzsálemek, melyeket She-hee és Ji-woo előszeretettel rugdal kínjában.

És ez csak az egyik réteg. Ahogy a történet újabb fordulatot vesz (Ji-woo dühében szintén átoperáltatja az arcát), más keservekkel is szembesülhetünk: az idő és a szerelem több fronton is képes kikezdeni az identitást. Mivel Shee-henek elképzelése sincs arról, hogy szerelme milyen új arccal tér(t) vissza hozzá, lassan a postással is ágyba bújik, ami újabb kérdéseket vet fel: kibe, netán mibe is vagyunk szerelmesek tulajdonképpen? Egy csinos pofiba? A jó humorba? A mélyenszántó gondolatokba? A szexuális kisugárzásba? Egy emberbe vagy a bizsergető érzésbe, amit egy ember kiválthat belőlünk? Netán ennek az érzésnek az emlékébe?

Fifikás filozófiai kirakós játék Kim Ki-duk filmje, abszurdnál abszurdabb helyzetekkel és ezekhez passzoló abszurd humorral. Egy újabb kísérlet arra, hogy megtudjuk, mi is a szerelem.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.