Időzített szexbomba - Kim Ki-duk: Idő (film)

  • - ht -
  • 2007. március 15.

Zene

"A szerelem elűzi az időt, az idő a szerelmet" - e bölcs mondás Annie Girardot-tól ered, és úgy tűnik, igazságtartalmával a dél-koreai rendező, Kim Ki-duk hősei is tisztában vannak.

"A szerelem elűzi az időt, az idő a szerelmet" - e bölcs mondás Annie Girardot-tól ered, és úgy tűnik, igazságtartalmával a dél-koreai rendező, Kim Ki-duk hősei is tisztában vannak. Legalábbis a mulandóság veszélyeivel, mely félő, hogy idő és szerelem között egyenesen arányos.

Hősnőnk, She-hee (Ji-Yeon Park) hiába él évek óta együtt hű szerelmével, Ji-woo-val (Jung-woo Ha), egy ideje bizonytalan, hogyan tartsa ébren a férfi kezdeti lángolását. Önbizalomhiányból eredő féltékenységi rohamai állandósulnak, és a kissé patologikus gondolat is fokozatosan befészkeli magát az agyába: ha gyökeresen változtat a külsején, vagyis kés alá fekszik, barátja képes lesz újból rácsodálkozni.

Szó nélkül elhagyja hát a férfit, hogy új nő képében térjen vissza hozzá, és ismét magába bolondítsa. Azzal azonban nem számol, hogy az új csomagolás a belbecsen mit sem változtat - "friss húsként" ugyanúgy remeg az exbarátnője után kesergő Ji-woo-ért, mint régen, és egyre féltékenyebb lesz saját magára.

A film kissé abszurd története rafináltan utal az idő, a szerelem és az identitás összefüggéseire. Hat egymásra ugyanis mindahány, az utóbbi kettő ráadásul az idő függvényében folyamatosan változik (nem véletlen, hogy a hölgy a homokórát szeretné megállítani, az úr pedig az emlékeit elfelejteni).

Kim Ki-duk két motívumot is vándoroltat a filmidő alatt: a szereplők képlékeny, alakuló érzelmei, megváltozott külseje az állandóság metaforáival kerülnek ellentétbe. A régi-új párocska szabadidejét egy modern szoborparkban tölti - a "halhatatlan" műalkotások pont úgy ülnek diadalt a múló idő felett, mint azok a famatuzsálemek, melyeket She-hee és Ji-woo előszeretettel rugdal kínjában.

És ez csak az egyik réteg. Ahogy a történet újabb fordulatot vesz (Ji-woo dühében szintén átoperáltatja az arcát), más keservekkel is szembesülhetünk: az idő és a szerelem több fronton is képes kikezdeni az identitást. Mivel Shee-henek elképzelése sincs arról, hogy szerelme milyen új arccal tér(t) vissza hozzá, lassan a postással is ágyba bújik, ami újabb kérdéseket vet fel: kibe, netán mibe is vagyunk szerelmesek tulajdonképpen? Egy csinos pofiba? A jó humorba? A mélyenszántó gondolatokba? A szexuális kisugárzásba? Egy emberbe vagy a bizsergető érzésbe, amit egy ember kiválthat belőlünk? Netán ennek az érzésnek az emlékébe?

Fifikás filozófiai kirakós játék Kim Ki-duk filmje, abszurdnál abszurdabb helyzetekkel és ezekhez passzoló abszurd humorral. Egy újabb kísérlet arra, hogy megtudjuk, mi is a szerelem.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.