Zene

Igazán rokonszenves, hogy Bécs városa az ünnepek közeledtével kellő számú vészkijáratot biztosít azoknak, akik fulladozni hajlamosak az ezeket a napokat beburkoló, zsírosan vaníliaszagú levegőtől - és most nem csupán arra gondolok, hogy ilyenkor városszerte fénylik és forr a bor.

A Pulp énekesét nemigen kell bemutatni: Jarvis Cocker és zenekara a kilencvenes évek egyik legfontosabb viszonyítási pontja volt az angolszász popzenében (egyenrangúan a Blur-rel és az Oasisszel), intellektuálisnak kikiáltott együttese a Different Class (1995) vagy a This Is Hardcore (1998) című alapvetésekkel bekerült a rocklexikonokba.

Az új Faithless-lemezhez onnan érdemes közelíteni, hogy a To All New Arrivals lényegében a brit dance banda jutalomjátéka.

Ezerötszáz ember jelenlétében (a Bartók-teremben ez telt házat jelent) ünnepelték Steve Reich 70. születésnapját. A "tribute-koncert" második része előtt Kepes András beszélt Reich magyar kapcsolatairól, majd a mester kapott egy középkeresztet.

Milyen sokat ígérő kezdet! Mintha egy könyv lapjai tárulnának föl a színpadon, és ez rendben lévőnek látszik, hiszen Jane Austen egyik remekművét (melyik nem az?!) - pontosabban annak színpadi változatát adják Győrben.

Harmincéves, épp most bízták meg Firenzében egy oltárkép elkészítésével, a királyok imádását ábrázolná. A szent családot a megszokottól eltérően igen nagyszámú bámészkodó venné körül; ámulat, hitetlenkedés, hódolat, öröm ülne az arcokon és feszülne a mozdulatokban.

Nyolc kis kritika

Az elektronikát felhasználó vagy azzal legalábbis kacérkodó előadók között markáns csoportot alkotnak azok, akik határozottan ragaszkodnak az úgynevezett hagyományos dalformához - még ha arról vallott nézeteik radikálisan el is ütnek az uralkodó konszenzustól.

Karácsony közeledtével valóságos szellemjárás kezdődik a zeneiparban.

A filmhez kapcsolható világbotrány nyilvánvaló píár, tárgyalásától eltekintünk.

Pedig Petőfi megmondta előre (s hát ez a legnagyobb költők legfőbb sajátja, előre megmondják) - feltesszük, a megfogadási százalék miatt nevezik őt a puszta költőjének.

Elárulok egy trükköt: ha négy ember beszélget egy kocsmaasztalnál, szinte egy egész előadás milyensége múlhat azon, hogyan ülteti le őket a rendező. Ha úgy, mint mondjuk harminc-negyven évvel ezelőtt volt kötelező - azaz szemben a közönséggel, mint Krisztust és az apostolokat az utolsó vacsorán -, akkor a rendező elsősorban a láthatóságra koncentrál, és kevéssé bízik a színészekben. Hogy egyéb rendezői elvekre, bátorságra, egyebekre már ne is következtessek ebből.

Az új verseskötet - huszonhét költemény - szigorúan szerkesztett, ikonszerű, egyiptomi rend. Mondhatnám úgy is: minden szónak egyenként ágyaztak meg itt, s a versek egészén is látható a lelkiismeretes részletmunka.