Dandypop - Jarvis Cocker: Jarvis (lemez)

  • Hó Márton
  • 2006. december 14.

Zene

A Pulp énekesét nemigen kell bemutatni: Jarvis Cocker és zenekara a kilencvenes évek egyik legfontosabb viszonyítási pontja volt az angolszász popzenében (egyenrangúan a Blur-rel és az Oasisszel), intellektuálisnak kikiáltott együttese a Different Class (1995) vagy a This Is Hardcore (1998) című alapvetésekkel bekerült a rocklexikonokba.

A Pulp énekesét nemigen kell bemutatni: Jarvis Cocker és zenekara a kilencvenes évek egyik legfontosabb viszonyítási pontja volt az angolszász popzenében (egyenrangúan a Blur-rel és az Oasisszel), intellektuálisnak kikiáltott együttese a Different Class (1995) vagy a This Is Hardcore (1998) című alapvetésekkel bekerült a rocklexikonokba. Bár a csapat hivatalosan nem oszlott fel, 2002 óta a leállósávban van, Jarvis azonban nem tétlenkedett az utóbbi néhány évben sem: Darren Spooner álnéven kiadott egy táncos kísérőzenét (Relaxed Muscle: A Heavy Night With Relaxed Muscle), kliprendezőként dolgozott (többek között Aphex Twinnek), és két számot is írt a Harry Potter és a Tűz Serlege filmzenelemezére (a fiktív Weird Sisters zenekar tagjaként).

Itt ez a vastag fekete szemüvegkeretes gyógyegér dandy, aki úgy értelmezi tovább az elődeit (Morrissey, David Bowie), hogy közben elrugaszkodik a kortársaitól (főleg Damon Albarn és Thom Yorke uraktól), játszi könnyedséggel fejezi ki különállását a fősodortól, ugyanakkor bebizonyítja, hogy helye van a mainstream popban is. Jarvis nemcsak külső jegyei, hanem énekstílusa, zenei attitűdje és színpadi jelenléte miatt vált a popzene egyik unikális karakterévé, és most már egészen biztos, hogy nem csak a kilencvenes évekről szóló popkulturális bédekkereknek lesz meghatározó szereplője.

Első szólóalbuma igazi stílusgyakorlat: hallhatunk vérbeli dandypopdalt (Don't Let Him Waste Your Time, Heavy Weather), lazán lüktető rock'n'roll balladát (From A To I), és még a Pulpra visszakacsintó gitársikálást is (Fat Children). A zongora nagyobb szerepet kapott (I Will Kill Again, Disney Time, Big Julie), a számok pedig ezúttal nemcsak a hatvanas-hetvenes évekből, hanem a közelmúltból is táplálkoznak. A Black Magic zenei alapja ugyan egy az egyben a Velvet Underground-féle Sweet Jane, de ennyi talán belefér egy ilyen formátumú dolgozatba, amely tananyag lehetne a nem létező popfőiskolákon: így kell ízléssel és mértéktartóan kifejeznie önmagát egy popsztárnak, így lehet megfelelő adag energiával tempózni a stílusok között.

Rough Trade, 2006

Figyelmébe ajánljuk