A róka meztelen - The Beatles: Love (lemez)

  • - legát -
  • 2006. december 7.

Zene

Karácsony közeledtével valóságos szellemjárás kezdődik a zeneiparban.

Karácsony közeledtével valóságos szellemjárás kezdődik a zeneiparban. Régen nem létező együttesek, néhai sztárok támadnak fel egy-egy szenzációs új album erejéig, ki nem adott, elő- vagy megkerült vagy újrakevert évtizedes felvételek lepik el a boltokat, az illetékesek szerint Elvisszel, Freddie Mercuryval vagy Kurt Cobainnel nem lehet mellényúlni. És persze a Beatlesszel sem. Nem lepne meg, ha hamarosan megjelennének John Lennon válogatott közüzemi számlái nagyzenekari változatban.

Hiába nincs titok már régóta a Beatlesszel kapcsolatban, úgy tűnik, egy kis kaparászással találni még cafatot a rókán. Az idei Love című albumot nemes egyszerűséggel az eddigi legszenzációsabb Beatles-lemezként hirdetik, ami negyven évvel a Revolver megjelenése után még akkor is túlzás, ha igaz lenne.

De mire ez a nagy lelkesedés?

Kapaszkodjanak meg, Las Vegas felől fúj a szél. Az egyébként zseniális kanadai kortárs táncos cirkuszi társulat, a Cirque du Soleil ugyanis egy Beatles-koreográfiával szerződött a show business Mekkájába (néhány évvel ezelőtt még a Trafóban vendégszerepeltek). A vegasi közönségnek minden bizonnyal nem tűnt volna fel, ha a "Love" című műsor zenei anyagát a társulat valamelyik lelkes tagja csak úgy összeválogatja, egy kis Yesterday, egy kis Hard Day's Night, és persze Michelle, ma belle... De a franciák lemezbörze helyett magához a mágushoz, az aggastyán Sir George Martinhoz, a Beatles-albumok produceréhez fordultak, készítsen mutatványukhoz egy kis egyveleget. Lássatok csodát, ha már a bankszámlakivonatot úgysem láthatjátok, az idős mester igent mondott. Előszedte az eredeti mesterszalagokat, és fiával, Giles-lel babrált vele egy kicsit. A végeredmény egy kellemes válogatás, ami ugyan semmit nem tesz hozzá a dalokhoz, de nem is vesz el belőlük. Radikális változtatásról tehát szó sincs, sokkal inkább egy nem különösebben szellemes gegekkel feldobott aranyalbumról - a Get Back alatt például a Birthday dobszólama szól, a Because vokálját csak rigófütty kíséri, a Sun King visszafelé hallható, ezért az a címe, hogy Gnik Nus -, ami legfeljebb annyi újdonsággal szolgál, hogy ez az első 5.1-es Beatles-felvétel, ezért a CD mellett audio DVD-n is megkapjuk a lemezt. Azt hiszem, a társulat jobban járt volna - de talán a hallgatók is -, ha egy Martinnál merészebb hangász veszi kezelésbe a felvételeket.

Kérdés persze, hogy rajta kívül bárki más egyáltalán hozzányúlhat-e ezekhez az ereklyékhez?

Természetesen. A két Martin mellett ugyanis a keverésben közreműködők között nemcsak Pault és Ringót, de Yoko Onót és Olivia Harrisont is megemlítik. Állítólag mindannyian egyetértenek, hogy egy vadonatúj Beatles-album született.

Mi lesz jövő karácsonykor?

EMI, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.