Ilyen lett volna David Lynch netflixes projektje

Mikrofilm

Egykori operatőre beszámolója szerint az Unrecorded Night a Lost Highway – Útvesztőbenhez és A sötétség útja – Mulholland Drive-hoz hasonló misztikus, Los Angelesben játszódó film készült volna.

79 éves korában idén januárban hunyt el David Lynch, olyan filmek és sorozatok alkotója, mint a Kék bársony, a Radírfej, vagy épp a Twin Peaks. Színes és gazdag életművet hagyott maga mögött – ebben a cikkünkben azt fejtegettük, mivel érdemes kezdeni a vele való ismerkedést –, élete utolsó éveiben betegsége miatt azonban inkább már csak időjárásjelentésekkel jelentkezett. Korábban beszámoltunk egy animációsfilm-ötletéről, ami soha nem valósulhatott meg, most pedig egykori operatőre, Peter Deming osztott meg részleteket egy másik, talonban maradt projektjéről.

Deming együtt dolgozott Lynch-csel a Twin Peaksben, az On the Air című, kevésbé ismert komédiájában, a Lost Highway – Útvesztőben és A sötétség útja – Mulholland Drive című filmekben is. Elmondása szerint az eredetileg a Netflixre készülő, Unrecorded Night című Lynch-sorozat az utóbbiakhoz hasonló, misztikus hangulatú műsor lett volna. Eredetileg Wisteria címmel 13 epizódot terveztek, melyeket mind Lynch írt és rendezett volna. A forgatókönyv már készen állt, sőt, az operatőrrel még helyszínkeresésbe is kezdtek. Először a Covid tett be, majd a korlátozások feloldása után azért került a fiókba a terv, mert a rendezőt dohányzása következtében olyan súlyos tüdőtágulattal diagnosztizálták, hogy a házát sem hagyhatta el.

Deming szerint ha elkészül, az Unrecorded Night Lynch-hez méltó, egyedi sorozat lett volna. Az operatőr igyekezett a mozifilmek felé terelni a rendezőt, de az ragaszkodott a saját szavai szerint „folytatásos történet”-nek nevezett, többepizódos projekthez, nem is tervezett már több mozifilmet. „Ami azt illeti, a Twin Peaks harmadik évadánál sem voltunk benne biztosak, hány rész lesz, egészen amíg el nem jutottunk az utómunkáig. Nem hagyományos módon volt ugyanis megírva, inkább egy 550 oldalas filmként. Szóval az, hogy ezt miként szabdalják fel és alakítják epizódokra, csak utólag derült ki. Az Unrecorded Nighttal ugyanez lett volna a helyzet. Háromszor kellett leülnöm elolvasni, olyan vastag volt – de azért nem volt egy Twin Peaks. Egy kifejezetten érdekes, misztikus dolog, így mondanám. Kár, nagyon kár érte, mert remek volt” – magyarázta Deming.

Magáról a történetről az operatőr vonakodott részleteket elárulni. „Számomra ez egy újabb Los Angeles-i kánonba illő projekt volt tőle, amelyben keveri a modern és a régi Hollywoodra jellemző filmkészítési technikákat” – mondta, hozzátéve, hogy a Lost Highway – Útvesztőben, A sötétség útja – Mulholland Drive és a 2006-os Inland Empire után (mely utolsó mozifilmje volt) ez lett volna a negyedik, Los Angelesben játszódó projektje, ugyanis imádta a várost.

A Netflix-vezér Tod Sarandos szerint ők teljes mellszélességgel Lynch mellé álltak a projektnél. „Bejött a Netflixhez hogy felvázolja a minisorozatot, mi pedig azonnal igent mondtunk. David Lynch-produkcióhoz méltóan tele volt misztikummal és kockázattal, de mindenképpen részt akartunk venni ezen a kreatív utazáson ezzel a zsenivel. Először a Covid, majd egészségügyi problémái miatt végül soha nem készült el, de mi egyértelművé tettük, hogy amint készen áll rá, mi benne vagyunk” – fogalmazott a cégvezető a Lynch halálakor kitett Instagram-posztjában. Ebben osztott meg egy történetet arról, milyen volt először élőben találkozni a rendezővel: eredetileg azért szervezték a meetinget, hogy az akkor még DVD-postázásban utazó Netflix kínálatába a Radírfej és Lynch rövidfilmjei is bekerüljenek. „Megegyeztünk a dologban, aztán David körbevezetett a házában, megmutatva alkotásait. Megkérdezte, érdekelne-e a következő filmjének egy korai vágata. Azt hittem, meg akar mutatni néhány jelenetet. Erre bevitt a vetítőszobába és lejátszotta nekem a Mullholand Drive közel 3 órás változatát. Nem terveztem, hogy az egész napot nála töltöm, de teljesen lenyűgözött, hogy David Lynch otthonában vagyok és a vetítőjében nézem a még kiadatlan filmjét. Körülbelül két óra telt el, mikor észrevettem, hogy elment. Befejeztem a filmet, majd kiengedtem magam a házból” – emlékezett vissza Tod Sarandos.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.