Fölvizezett romantika - Jane Austen: Büszkeség és balítélet (színház)

  • Csáki Judit
  • 2006. december 14.

Zene

Milyen sokat ígérő kezdet! Mintha egy könyv lapjai tárulnának föl a színpadon, és ez rendben lévőnek látszik, hiszen Jane Austen egyik remekművét (melyik nem az?!) - pontosabban annak színpadi változatát adják Győrben.

Milyen sokat ígérő kezdet! Mintha egy könyv lapjai tárulnának föl a színpadon, és ez rendben lévőnek látszik, hiszen Jane Austen egyik remekművét (melyik nem az?!) - pontosabban annak színpadi változatát adják Győrben. Bátonyi György díszlete később is jól működik: a duplaforgón paravánféleségek határolják a teret, bútorból csak a legszükségesebbek, többnyire néhány tonettszék, vetítésből jó sok, a hangulat és látvány végett.

Voltaképpen nem értem, miért nem gyakori vendég a repertoárokon a Büszkeség és balítélet és a többi Jane Austen-regény, hiszen flott történetek, remek figurák vannak bennük, és a gondos (hogy egyéb, agyonhasznált, bár kiérdemelt jelzőt ne soroljak ide) szerző még a pergő dialógusokról is gondoskodott. Nem véletlen, hogy számos tévésorozat készült már ebből is, a legutolsó film pedig legföljebb kétéves lehet. A 18. század végi Anglia vidéki rezervátumainak fényes tablója bőséges és szórakoztató anyagot kínál, a szépség, mélység és csipetnyi melankólia háromszögében. Ebből írt színdarabot James Maxwell; azt átdolgozta Alan Stanford (azazhogy ő rendezte a londoni színpadi változatot; a magyart ugyanis Szenczi Miklós fordításának felhasználásával Tamás Anna készítette - nem túl sok a bába?).

Korcsmáros György rendezésében az öt Bennet lány közül a második, Elizabeth a mesélő - muszáj neki, ha a helyszínváltásokat és a cselekmény kimaradt fordulatait is követni akarjuk. A Bennet házaspárt öt leánnyal áldotta meg a sors - mindet férjhez kéne adni; nagyjából erről szól itt minden, végtére a regény is. Más kérdés, hogy míg Austennél a kívánt-vágyott férjhez menésért folytatott harcnak a lelki vetületei, a személyiségre tett hatása áll előtérben, a színpadon a szerelmi bonyodalmak felszíne látható. És sok bál és sok tabló - a színházilag igényesebbek furcsamód kilógnak az előadásból; így például az, amelyben a lányok velünk szemben ülnek, és továbbítják egymásnak a figyelmeztető bokánrúgásokat...

Szűken számolva is legalább tucatnyi kiváló színész kellene ehhez az előadáshoz. Nincs ennyi - és nem csupán egy-kettő hibádzik. Rupnik Károly rezignált, többnyire papucsszerepbe menekülő, joviális és sokattudását magába fojtó apája megnyugtató színpadi jelenség - mellette az izgága, ostobácska és parvenü Mrs. Bennet szerepében Mézes Violetta inkább mintha házvezetőnőt, bennfentes cselédet játszana. Az öt lány közül kettő (meg legfeljebb még egy fél) érintett igazán a cselekményben, és ez nagy szerencse, mert épp az Elizabethet alakító Szina Kinga és Jane szerepében Mahó Andrea kelt némi illúziót.

A regény címének első szavát birtokló Darcyt - aki a végére szépen összekerül azért a második főnevet magáénak valló Elizabeth-tel - Vasvári Csaba játssza; az nem baj, hogy kissé túlérett a szerephez, az már inkább, hogy a figura belső váltásait nem képes annak bonyolultságával indokolni, ezért szeszélyesnek, érthetetlennek tűnik. A többi színészileg vagy semmilyen, vagy durván félrefogott - utóbbira Crespo Rodrigo Collinsa példa, méghozzá nagyon beszédes példa, mindjárt elmondom, mit beszél.

A romantikus történet - két és fél happy endinggel a végén, ami nagyjából annyit tesz, hogy ki-ki azzal vonul vissza, akit szeretni vél - mélyebb rétegei, a női szerepekről folyó meditáció, a vidéki élet egyszerre béklyózó és vonzó perspektívája, a lelkekben dúló viharok mind hiányoznak innen. A kétértelműségek eggyé lesznek, a bonyolultság egyszerűséggé, a halk finomság hangos rikítássá. Egyetlen pillantásnak itt nemhogy súlya nincs, de látni sem lehet, a regényben meg így nézne ki: "Elizabeth diadalmas érzéssel pillantott Darcyra, aki nemes közönnyel viselte el a dolgot. A leány már-már azt hitte, hogy Bingley engedélyt kapott barátjától a boldogságra, ha nem látta volna, hogy a fiatalember - félig ijedten, félig nevetve - szintén Darcyra tekint."

A regény szerkezetének megfelelően az előadás is három felvonásra tagolódik - kivált vidéki viszonylatban hosszú este ez. A közönség lebilincselve követte az eseményeket, edzett teherbírással helyezte el a felbukkanó, eltűnő, majd ismét színre lépő epizodistákat - előzményként ha valamit, legföljebb a Colin Firth Darcyjával főszerepeltetett filmváltozatot könyvelhette el. Szemlátomást sem a sematikus színészi jelenlétek, sem az olykor fület-szemet bántó kirívások nem zavarták őket. Izgalomról szó sem volt: ki-ki nyugodtan várta ki a zsöllyében, míg az elkönnyített és dramaturgiailag kötelezőnek tetsző bonyodalmak után egymás karjába omolnak a szerelmesek.

Mert mindenkinek ismerős és otthonos volt ez a poentírozott, fölvizezett, egyszerre komédiába hajló és könnyzacskókra ható szerelmi tipródás. Crespo Rodrigo játéka - és a ripacskodás látványos sikere a nézők körében - számomra is megvilágította az okot, amely mindössze egy képlet: Büszkeség és balítélet mínusz Jane Austen egyenlő: kilóra gyártott brazil szappanopera.

Győr, november 28.

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.