A XIX. század filmesei - Bagó Bertalan: Vadászat angolokra (film)

  • - turcsányi -
  • 2006. december 7.

Zene

Pedig Petőfi megmondta előre (s hát ez a legnagyobb költők legfőbb sajátja, előre megmondják) - feltesszük, a megfogadási százalék miatt nevezik őt a puszta költőjének.

Pedig Petőfi megmondta előre (s hát ez a legnagyobb költők legfőbb sajátja, előre megmondják) - feltesszük, a megfogadási százalék miatt nevezik őt a puszta költőjének.

Szóval a tizenkilencedik század harmincas éveinek vége felé járunk, Magyarországon. Õsz van, de még mennyire, sárga leveleken lépkedünk, ránk borul a barna meg a zöld, az egész lombhullató műsor tiszta horror - Máthé Tibor kamerájának bizonyára nagy hasznát vennék bármelyik képeslapgyártó melléküzemágban, ám a mozival kapcsolatban vannak bizonyos kételyeim. Takaros kastélyban percegnek a mélyen korabeli figurák, mozdítanák elő a haza üdvét és mérsékelten sikeresnek mondható szerelmi életüket, míg a világ rohan, fejlődik, tágul. E tágulat kútforrása pedig a ködös Albion - vasút, robbanóanyagok, világútlevél: pontosan tudja ezt (kábé Roland Curwich-Christian Kohlund óta - ha reá senki sem emlékszik méltán, említhetnénk a Hídembert) mindenki ebben az országban; bár úgy tűnik, mintha Zalaegerszegen kicsit jobban számon tartanák.

Nos, hazánk jeles színészeinek (Cserhalmi György, Derzsi János, Nyakó Juli, Dörner György) elővezetésében a következőképp néz ki a hondüh és szerelmi élet: beállunk támadóállásba, veszünk egy nagy levegőt, s egy szuszra kivágunk valami mondatfélét, de olyat, amit ember hasonló szituáción (lámpák, hátramozdítók gyűrűje) kívül az életben soha; mindeközben ügyelünk gondosan, hogy arcunk semmiféle érzelemről ne árulkodjon, rémisztően merev maradjon, s kezünk max. hasmagasságig lendüljön (biztos az elfojtott szenvedélytől).

Kastélypark, erős lombhullás, Rátarthy grófné: Kedvesem, maga egykor más húrokat pengetett! A lombhullás fokozódik, Kalotaszegi, császári főtanácsos: Legyen a feleségem, vagy lovagoljunk ki iziben! Ökrös Csuli báró megbújva egy fa mögött, figyeli őket: A császár emberei mindenütt ott vannak, az ótvarba is! - szellent, s a fejére zuhan egy konténer lomb. A távolban a házigazda cigányért küld.

Ugyanakkor a film végére nagy vadászat készül, ami a hétköznapi magyar hagyományokban pont olyan, mint a világ mozijában a zuhanyzó - vagy Csehovnál a falipisztoly (Puskinnál nyilván a puska). A vetítés előrehaladtával egyre erősödik a kétség, vajh nem tévesztettük-e el a házszámot, és véletlenül nem egy nyolcvanas években forgatott csehszlovák mesefilmhez van szerencsénk a vasárnap délelőtti műsorsávból (azok közt is van olyan, amiben a császár ellen küzdenek a szabadságért, legfeljebb kevesebbszer használják benne a függetlenség szót, ám épp így csókolódznak). Ez ugyan kínos kicsit, de amikor elmúlik az érzés, amikor megbizonyosodunk, hogy nem erről van szó, még rosszabb lesz. A nézőt önti el a szégyen.

A Vadászat angolokra egy filmes eszközökkel rögzített, sajnálatosan unalmasra, egydimenziósra sikerült deklamálóbajnokság - feltételezhetően abból a megfontolásból kivitelezve, hogy: Ja, csináljunk filmet! Mert az csak úgy megy. Hiába kiáltotta tehát a puszta költője, hogy ne fogjon senki könnyelműen. Mér' ne?

Forgalmazza a Hungarotop

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.