A XIX. század filmesei - Bagó Bertalan: Vadászat angolokra (film)

  • - turcsányi -
  • 2006. december 7.

Zene

Pedig Petőfi megmondta előre (s hát ez a legnagyobb költők legfőbb sajátja, előre megmondják) - feltesszük, a megfogadási százalék miatt nevezik őt a puszta költőjének.

Pedig Petőfi megmondta előre (s hát ez a legnagyobb költők legfőbb sajátja, előre megmondják) - feltesszük, a megfogadási százalék miatt nevezik őt a puszta költőjének.

Szóval a tizenkilencedik század harmincas éveinek vége felé járunk, Magyarországon. Õsz van, de még mennyire, sárga leveleken lépkedünk, ránk borul a barna meg a zöld, az egész lombhullató műsor tiszta horror - Máthé Tibor kamerájának bizonyára nagy hasznát vennék bármelyik képeslapgyártó melléküzemágban, ám a mozival kapcsolatban vannak bizonyos kételyeim. Takaros kastélyban percegnek a mélyen korabeli figurák, mozdítanák elő a haza üdvét és mérsékelten sikeresnek mondható szerelmi életüket, míg a világ rohan, fejlődik, tágul. E tágulat kútforrása pedig a ködös Albion - vasút, robbanóanyagok, világútlevél: pontosan tudja ezt (kábé Roland Curwich-Christian Kohlund óta - ha reá senki sem emlékszik méltán, említhetnénk a Hídembert) mindenki ebben az országban; bár úgy tűnik, mintha Zalaegerszegen kicsit jobban számon tartanák.

Nos, hazánk jeles színészeinek (Cserhalmi György, Derzsi János, Nyakó Juli, Dörner György) elővezetésében a következőképp néz ki a hondüh és szerelmi élet: beállunk támadóállásba, veszünk egy nagy levegőt, s egy szuszra kivágunk valami mondatfélét, de olyat, amit ember hasonló szituáción (lámpák, hátramozdítók gyűrűje) kívül az életben soha; mindeközben ügyelünk gondosan, hogy arcunk semmiféle érzelemről ne árulkodjon, rémisztően merev maradjon, s kezünk max. hasmagasságig lendüljön (biztos az elfojtott szenvedélytől).

Kastélypark, erős lombhullás, Rátarthy grófné: Kedvesem, maga egykor más húrokat pengetett! A lombhullás fokozódik, Kalotaszegi, császári főtanácsos: Legyen a feleségem, vagy lovagoljunk ki iziben! Ökrös Csuli báró megbújva egy fa mögött, figyeli őket: A császár emberei mindenütt ott vannak, az ótvarba is! - szellent, s a fejére zuhan egy konténer lomb. A távolban a házigazda cigányért küld.

Ugyanakkor a film végére nagy vadászat készül, ami a hétköznapi magyar hagyományokban pont olyan, mint a világ mozijában a zuhanyzó - vagy Csehovnál a falipisztoly (Puskinnál nyilván a puska). A vetítés előrehaladtával egyre erősödik a kétség, vajh nem tévesztettük-e el a házszámot, és véletlenül nem egy nyolcvanas években forgatott csehszlovák mesefilmhez van szerencsénk a vasárnap délelőtti műsorsávból (azok közt is van olyan, amiben a császár ellen küzdenek a szabadságért, legfeljebb kevesebbszer használják benne a függetlenség szót, ám épp így csókolódznak). Ez ugyan kínos kicsit, de amikor elmúlik az érzés, amikor megbizonyosodunk, hogy nem erről van szó, még rosszabb lesz. A nézőt önti el a szégyen.

A Vadászat angolokra egy filmes eszközökkel rögzített, sajnálatosan unalmasra, egydimenziósra sikerült deklamálóbajnokság - feltételezhetően abból a megfontolásból kivitelezve, hogy: Ja, csináljunk filmet! Mert az csak úgy megy. Hiába kiáltotta tehát a puszta költője, hogy ne fogjon senki könnyelműen. Mér' ne?

Forgalmazza a Hungarotop

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.