World music: kedves
barátaim, elkeserített bár a Sziget világzenéi iránti lanyha bizadalom, de azóta túltettem magam - maradok szíves nyomkeresőtök, hűséges udvari kóstolótok, vagyis:
Zene
Könyv: A bokszoló árnyéka (Marián Lesko: Meciar és a meciarizmus)
Szlovákia a rendszerváltáson átesett ká-európai államok legrejtélyesebbike. Sok hasonlóságot mutat a balkáni szoft diktatúrákkal, Horvátországgal meg Szerbiával (amelyek kormányzati módszerei és kishatalmi aspirációi között a különbség, jegyezzük meg annak ellenére, hogy nem tartozik szorosan a tárgyhoz, már jó ideje elmosódóban van), ugyanakkor érezhetően mégsem ugyanarról a politikai jelenségről van szó. Szlovákiában például soha nem volt háború, ami a két, de inkább (Bosznia-Hercegovinával együtt) három posztjugoszláv "köztársaság" belső viszonyait és erőteljes demokráciadeficitjét bizonyos fokig magyarázza (bár a háború előtti demokráciadeficit legalább annyira magyarázza a háborút, mint a háború a háború utáni demokráciadeficitet). Sőt: a föderális Csehszlovákia szétesése példa- és mintaszerűen ment végbe, és ha a cseh és szlovák önálló államok létrejöttét nem is előzte meg népszavazás, a két elit békés megegyezését a két ország polgárai azóta már számos választáson legitimálták. Valamint: Szlovákiában - például Szerbiával szemben - volt rendszerváltás, ami nemcsak az alkotmány meg a választási törvények némi, a látszat kedvéért történő megbuherálásában merült ki, hanem valódi többpártrendszerhez, sőt kormányváltásokhoz és -válságokhoz vezetett. Ráadásul ha valaki hisz Huntington marhaságaiban a Közép-Európán belül húzódó törésvonalról, amely a felekezeti és az abból kinövő (állítólagos) kulturális-civilizációs különbségek szerint választja el a totálisan reménytelen, barbár országokat a nyugati fejlődésre esélyesektől, akkor is csak azt állapíthatná meg, hogy a katolikus-evangélikus és a történelemben általában Magyarország részeként fungáló Szlovákia a sínek jó oldalán található.
Lapos képek képeslapokról (Woody Allen: A varázsige: I Love You)
Ám tessék: ha mindenáron ki kell mondani egyszer, akkor legyen most kimondva. Woody Allennek annyi. A varázsige: I Love You című filmje, akárcsak előző opusa, nézhetetlen. Ráadásul ebben még énekelnek is, úgyszólván folyamatosan.
Film: Apa csak egy sincs (Pavel Csuhraj: A szélhámos)
A világ hozzánk legközelebb eső táján, az Elbán innen kialakulóban van egy újfajta filmtípus. Attól tartok, nem rokonszenves, de valószínűleg tipikus, és itt az ideje, hogy valaki erről írja a szakdolgozatát.
Könyv: Midennapi betevő (Massimo Montanari: Éhség és bőség)
A tej- és gabonaválság előtt, réges- régen azt tanultuk az iskolában: a történelem osztályharcok története. A marxista történetszemlélet kiszámítható, egyenes vonalú fejlődésként írta le a históriát. Ám csak alá kell merülni a sűrűjében, és minden tudós kategória köddé válik, minden vezérfonal elszakad. S amikor már nem marad más, csak az emberek, a dolgok és az eszmék, akkor sejlik föl, milyen sokféle ellentétpárral leírható a múlt. Például az éhezés és dőzsölés egyidejűségével, miként az olasz Massimo Montanari tette.
Politikusi levélváltás Sziget-ügyben: Tej, út, rendszer
Az idei Sziget sem úszta meg botrányok nélkül - még ha ezek kisebbek voltak is, mint a korábbi években. A programfüzetben nem jelezték előre Homoki Jánosnak, a Honvédelmi Minisztérium (HM) politikai államtitkárának a "rendezvény azonnali felszámolására" tett kísérletét. Azt is csak nagyon kevesen sejthették, hogy Schmuck Andor is felbukkan a nagyszínpadnál lévő újságíróbüfében, homloka mögött egy Xénia-sziget terveivel. Ehhez képest üdítő jelenség volt Tarlós István III. kerületi polgármester színpadra lépése, amikor személyesen utasított egy DJ-t a "volume" gomb letekerésére.
Túlélés
Örömmel tölt el minket, hogy azok, akik ezt az összeállítást olvassák, szintén túlélték a Pepsi Sziget ´98 nevezetű rendezvényt, és minden bizonnyal újfent megfogadták, hogy jövőre pihentebben, felkészültebben, okosabban fognak részt venni a fesztiválon, nem úgy, mint idén, mikor is - akárcsak tavaly - oktalanul, másnaposan és felkészületlenül csaptak bele a lecsóba. Most, a rekreáció és detoxikálás nehéz napjaiban néhány írással emlékeztetnénk az eseményekre, azoknak pedig, akik csak innen értesülnek a Szigeten történtekről, felelőtlen szórakozást kívánunk.
A mi kutyánk kölyke (A Sakál árnyéka)
Tán a közepén tartott a film, mikor csípőből leállítottam a kazettát, és a borító aprólékos tanulmányozásához láttam, lázasan. Kerestem valamit. És nem találtam. Átrohantam pár háztömbnyire lakó nagyanyámhoz, s mielőtt a kisbaltát marokra bírta volna kapni, neki szegeztem a kérdést (meg biztos, ami biztos alapon a hokedlit), mondaná már meg, hol találom elhalt nagyapám gőzvontatású nagyítóját.
Az I. számú gyalogúttól a Jamriska Sámuel sétányig: Neve is van (Budapest)
Vannak ezek az évfordulók, a millenniumra Sugárút épült, a millecentenáriumra lerombolták a BEAC-pályát, Budapest egyesítésének 125. évfordulójára, a centenegyedszázadra könyvek jelennek meg, valami ez is.
Ingrid és a szakszervezet (Billy Bragg & Wilco: Mermaid Avenue)
Alig lenne ezzel dolgom tulajdonképp, a CD füzetkéjében Billy Bragg leírta a legfontosabb tudnivalókat Woody Guthrie szellemének életre keltéséről, csak lefordítom, és már megyek is, hallgatom újra meg újra.
A 3 múmia (Jerry Lee Lewis, Little Richard és Chuck Berry Budapesten)
Itt voltak azok az arcok, akik annak idején a rock and rollban a legbrutálisabbat képviselték: Jerry Lee Lewis, Little Richard és Chuck Berry a Kisstadionban koncertezett. Ha negyven évvel hamarabb jönnek, lehet, hogy Vámosi János karrierje is másképp alakul. Most azonban csak egy Vasas-juniális hangulatú beindulgatásra futotta, fél ház előtt. Igaz, közülük a legfiatalabb, Little Richard is az idén tölti be a hatvanhármat, hármuk összéletkora pedig 193 év. Természetesen hakni sült ki a dologból.
Könyv: Budapest menyasszonya (Erki Edit: Pest-Budától Budapestig)
Talán csak a Cápa című film indítása fogott meg ennyire, mint ennek a könyvnek a felütése, amiből értesülhettem, hogy volt egyszer egy ember "Budapest vőlegénye, a kockás báró, aki ifjan egyszer csalódott egy hölgyben, s attól kezdve csak városához volt hűséges, de ahhoz mindhalálig".
Könyv: Feltárt tények (Ácsi!)
A tények olyanok, hogy elmenekülnek, ha tényfeltáró újságíró közelít hozzájuk. Ilyenkor fiókok, akták vagy szociográfiák mélyére húzódnak, alámerülnek, kibekkelnek, de ha elhúz a médiaveszély, előbújnak, és megtalálják a romákat. A romákat valahogy mindig megtalálják a tények, a sok individuális tényből előbb-utóbb közös sors lesz, amelyet talán akkor lehet jobbra fordítani, ha ők meg a többségi társadalom előbb-utóbb megismeri, milyen tények halmazából áll a romák sorsa.
Könyv: Új identitás (A határ és a határolt)
A könyvvel konferenciaként találkozhatott először a közönség. A napi politikát és a holocaustot hangsúlyozottan mellőző, a zsidó szellemi gyökereket, a vallási tradíciókat, a zsidó-keresztény közös eszméket, a kulturális hasonlóságokat és különbözőségeket pedig szinte minden előadás során vállaló, az evangéliumi antijudaizmus és a talmudi irodalom antikrisztianizmusa elől sem kitérő Yahalom Zsidó Szabadegyetem és a honi zsidóság széles látókörrel szerkesztett kulturális lapja, a számos (belső) vitát is bátran vállaló Szombat szervezte a tanácskozást, ahol adódott izgalom és indulat, azonban a szakmai (és közönség-) siker még nagyobb volt. A "könyv népének" (Mohamed nevezte így) irodalmáról szóló könyv sajnos nem tartalmazza az akkori írói kerekasztal-beszélgetést (Hankiss Ágnes, Kornis Mihály, Kertész Imre, Mezei András, Kardos G. György), de stílusában, szerkezetében, szerkesztésében s jegyzeteiben több is, mint ami ott elhangzott.