Az egy dolog, hogy a legutóbbi "hagyományos" Paul McCartney-stúdióalbum, a Memory Almost Full még 2007-ben jelent meg, de az ex-Beatle azóta kiadott egy kísérletezős albumot a The Fireman nevű projektjével, megkomponálta legutóbbi - pár évente esedékes - komolyzenei művét, aztán belefért még neki két koncertlemez, tavaly pedig egy többnyire feldolgozásokból álló szvinggyűjteménnyel jelentkezett.
Vagyis nagyjából mindegyik évre jutott új hanghordozó, és akkor a számtalan koncertről még nem is beszéltünk - pár hónappal ezelőtt az aktuális turné bécsi állomásán ezen sorok írója is megtekintette Maccát, és örömmel konstatálta, hogy a főállású legenda lendülete és játékkedve semmit sem apadt a 2003-as budapesti buli óta.
| ||
Joggal lehetett hát reménykedni egy vállalható új lemezben, és szerencsére nagyjából minden adott is volt ahhoz, hogy a New jó album legyen. Sir Paul időközben harmadszor is megnősült, úgyhogy most elég jó hangulatban van, az esküvőjén pedig nem más dj-zett, mint az utóbbi évek egyik legfelkapottabb sztárproducere, Mark Ronson, akit aztán Macca a stúdiójába is meghívott. De nem csak őt: az új dalok elkészültében még olyan neves zenemágusok segédkeztek, mint Paul Epworth, Ethan Johns (a már a Beatlesszel is dolgozó Glyn Johns fia) és Giles Martin (az ő apja meg a Beatles-soundot megálmodó producerlegenda, George Martin). Ha az ember olyan korban van, mint McCartney, akkor a legjobb, amit tehet, ha fiatalabb arcokkal kollaborál, de azért persze a dalszerzői vénát sem árt karban tartani - és most ezzel sincs semmi gond: az öreg az én emlékeim szerint nagyjából az 1989-es Flowers In The Dirt óta nem írt ennyire jó számokat - bár arra írt egy pár szart is, erre meg egyet sem.
Ezen az albumon minden McCartney-védjegy visszaköszön. Kapunk zongorás, rockos slágert (Save Us), akusztikusan induló, majd bombasztikumba torkolló szimfóniát (On My Way To Work), a késői Beatlest és a korai szólókorszakot idéző szerelmes dalt (New) és visszafogott balladákat (Hosanna; Scared). Az album két legfontosabb dala a Wings legjobb dolgait idéző, rendkívül pozitív töltetű, remek dallamú Queenie Eye, valamint a John Lennonnal kötött barátságot és együttműködést tisztába tevő Early Days.
A New nem hibátlan album, de mindenképpen kiemelkedő teljesítmény. Hiába van már túl Macca egy-két durva (fél évszázados) jubileumon (tavaly a Love Me Do, idén a Please Please Me, és vészesen közeleg a többi), amíg vidáman beszáll vendégeskedni a The Bloody Betrootshoz vagy a Nirvana túlélőihez, na és amíg ilyen albumokat csinál, addig nem valószínű, hogy nyugdíjba küldené magát; és ez így is van jól.
Universal, 2013
