[...] Őszintén azt tanácsoljuk Chopin úrnak, tanulmányozza egy kissé Rossinit is, figyeljen arra, hogyan bontja ki e mester a gondolatait a különböző hangszereken, ama fülsértő ugrások nélkül, melyek e tapasztalatlan ifjú keze alól kikerülő kompozíciókban bántóan hatnak, vagyis jobban fricskázzák a fület." 1830 áprilisában, alig pár héttel Chopin f-moll zongoraversenyének nyilvános bemutatója után fogalmazott ekképpen az x.a.c.s.p. rejtjel mögül bíráló varsói kritikus, s ha sorai jóindulatról nem is igen árulkodnak, az azért tudható: maga a fiatal komponista-zongoravirtuóz is nehezményezte, amikor egyes lelkes sajtómunkások botorul Mozarthoz hasonlították. Chopin kettes sorszámú, ám valójában első zongoraversenyét ezekben a napokban a Fesztiválzenekar koncertjein hallhatjuk majd, méghozzá az elragadó portugál pianista, Maria Jo-o Pires szólójával, Fischer Iván vezénylete alatt (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 18. és 19., háromnegyed nyolc, illetve október 20., fél négy). Nyitány gyanánt e koncerteket egy Bartók-hommage, Veress Sándor 1945-ös Threnosa indítja, a teljes második koncertrészt pedig egy zongorás darab tölti ki - zongora nélkül. Ezúttal ugyanis a BFZ játssza majd a zenekaraink körében mind népszerűbb Zongoranégyest, azaz Brahms kamaraművének schönbergi átiratát. Az átíró maga így indokolta merész tettét: "Az okaim: 1. Szeretem ezt a darabot. 2. Ritkán játsszák. 3. Mindig nagyon rosszul játsszák, mert a zongorista minél hangosabban játszik, annál jobb, és a vonósokból semmit sem lehet hallani. Egyszer már szerettem volna mindent hallani, és ezt elértem. A céljaim: 1. Szigorúan Brahms stílusán belül maradni, és nem messzebbre menni, mint amilyen messzire ő maga menne, ha ma élne. 2. Gondosan betartani és nem áthágni mindazokat a törvényeket, amelyeket Brahms követett..."
Vasárnap este emellett Verdi mestert is ünnepelhetjük majd, méghozzá az Erkel Színházban, és egy rézsút emelkedő tenorcsillag, a jóvágású Vittorio Grigolo (képünkön) gálafőszereplői közreműködésével (október 20., fél nyolc). Kedden azután másfajta operaélmény ígérkezik, hiszen a Fesztivál Színházban Melis László és Jeles András közös műve, a Bakkhánsnők vár reánk ősbemutató gyanánt (október 22., hét óra). A történet, amelyből a nagy operettigazgató, olasz grófné és Marinetti-szerető, Gáspár Margit 1945-46-ban antifasiszta parafrázist készített (Új isten Thébában), ezúttal Euripidész eredeti szövegével, s méghozzá ógörög nyelven közelít majd hozzánk.
S végül kedden sor kerül a Zeneakadémia régóta és hőn várt megnyitójára, bár ez a koncert szigorúan zártkörű lesz, s így ajánlónk számára az esemény irreleváns, azért maga a hír korántsem közömbös számunkra, amint erről már a legközelebbi hetek zenei ajánlói is látványos tanúságot tesznek majd.
