film - A TÛZÖN NINCS ÁTKELÉS

  • - ts -
  • 2010. július 15.

Zene

Ha azt mondom, hogy Aljosa (Mihail Kononov) fekszik a gazban, tipikus szőke ruszki gyerek, persze ábrándozik, bámulja az eget, amikor egyszer csak meghallja Tánya (Inna Csurikova) kuncogását, majd a pimasz hangját, csúfolódó szólongatását, néz ostobán, hogy honnan jön a hang, és az nagyon szép, amikor rátalál, aztán feltápászkodván hozzálép és megcsókolja, akkor önök engem kinevetnek. És - talán nem is ok nélkül - szovjet kolhozmórickákat és mozikomiszszárokat emlegetnek.
Ha azt mondom, hogy Aljosa (Mihail Kononov) fekszik a gazban, tipikus szõke ruszki gyerek, persze ábrándozik, bámulja az eget, amikor egyszer csak meghallja Tánya (Inna Csurikova) kuncogását, majd a pimasz hangját, csúfolódó szólongatását, néz ostobán, hogy honnan jön a hang, és az nagyon szép, amikor rátalál, aztán feltápászkodván hozzálép és megcsókolja, akkor önök engem kinevetnek. És - talán nem is ok nélkül - szovjet kolhozmórickákat és mozikomiszszárokat emlegetnek. Pedig a dolog elég nagy szám volt a maga idején is - mármint Gleb Panfilov 1967-es elsõ filmje. Most meg egyenesen olyan, mint egy üzenet valami egészen távoli bolygóról (hogy is lehetne kihagyni).

Persze a polgárháború idején járunk, és egy kórházvonat bénázó szanitéckájának hétköznapjait lessük ki, háttérben a világ nagy fordulásával, amit olyanféle határozott népek igazgatnak, mint a közvetlenül az Andrej Rubljov utáni filmjében fellépõ, s itt éppen komisszárt adó Tarkovszkij-legenda, Anatolij Szolonyicin.

Amúgy a rút kiskacsa történetének egy különösen hangulatos, nagy képalkotó erõvel felvitt kiszereléséhez van szerencsénk: egy nagy színésznõ (Csurikova) jócskán figyelemre méltó jutalomjátékában. Mondják, mikor látták utoljára Csurikovát? Ki látta egyáltalán Csurikovát, ahogy sildes "leninsapkájában", koszos képpel, mint egy kamasz fiú megáll, és nézi azt a harmonikázó szõke fiút és a körülötte kurjongató vidám legényeket?

Ja, és nem is csókolta meg ott a gazban Aljosa, csak lemázolt neki egy félénk puszit, talpig vörösen, fekete-fehérben.

Adja az Örökmozgó 19-én, fél 7-kor

*****

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.