Persze a polgárháború idején járunk, és egy kórházvonat bénázó szanitéckájának hétköznapjait lessük ki, háttérben a világ nagy fordulásával, amit olyanféle határozott népek igazgatnak, mint a közvetlenül az Andrej Rubljov utáni filmjében fellépõ, s itt éppen komisszárt adó Tarkovszkij-legenda, Anatolij Szolonyicin.
Amúgy a rút kiskacsa történetének egy különösen hangulatos, nagy képalkotó erõvel felvitt kiszereléséhez van szerencsénk: egy nagy színésznõ (Csurikova) jócskán figyelemre méltó jutalomjátékában. Mondják, mikor látták utoljára Csurikovát? Ki látta egyáltalán Csurikovát, ahogy sildes "leninsapkájában", koszos képpel, mint egy kamasz fiú megáll, és nézi azt a harmonikázó szõke fiút és a körülötte kurjongató vidám legényeket?
Ja, és nem is csókolta meg ott a gazban Aljosa, csak lemázolt neki egy félénk puszit, talpig vörösen, fekete-fehérben.
Adja az Örökmozgó 19-én, fél 7-kor
*****