Film - Ártatlan bűnösök - Laurent Cantet: Az osztály

  • Bánky Bea
  • 2009. április 23.

Zene

A film alapjául szolgáló regény szerzője, Francois Bégaudeu maga is tanárember; a saját nebulói közt szerzett tapasztalataiból írta könyvét. Műve adaptálására Cantet tán a mű "tényregény" volta miatt egy afféle kvázi-dokumentumfilmes nyelvet keresett: magával Bégaudeu-val és egy párizsi középiskola kiválasztott diákjaival játszatja el a könyvet. Nem használ forgatókönyvet, ám követi a történet vonalát. A helyszín lehetne bármelyik párizsi külvárosi gimnázium osztályterme, ahol épp nyelvtanóra van.

A film alapjául szolgáló regény szerzője, Francois Bégaudeu maga is tanárember; a saját nebulói közt szerzett tapasztalataiból írta könyvét. Műve adaptálására Cantet tán a mű "tényregény" volta miatt egy afféle kvázi-dokumentumfilmes nyelvet keresett: magával Bégaudeu-val és egy párizsi középiskola kiválasztott diákjaival játszatja el a könyvet. Nem használ forgatókönyvet, ám követi a történet vonalát. A helyszín lehetne bármelyik párizsi külvárosi gimnázium osztályterme, ahol épp nyelvtanóra van. A pedagógusból íróvá, majd főszereplővé avanzsált Francois irányított improvizációkra veszi rá amatőr színész "diákjait", s rögtönzött dialógusaik plasztikusabbra sikerülnek, mint a legtehetségesebb nyelvész-forgatókönyvíró szlengszótárból összeszedett szkriptje... Mi is kéne még?

A szókratészi tanítási módszert alkalmazó hős franciául beszél diákjaihoz, de a szavak eltérő jelentéstartalma, illetve az azonos fogalmakra használt eltérő kifejezésmódok a kulturális és társadalmi törésvonalak mentén bábeli zűrzavart generálnak, valóságos etnikai földindulást. Mintha a bevándorló gyerekek anyaföldjük tektonikus lemezeit is magukkal cipelték volna, s most ezek gyűrődnének föl a parányi osztályteremben. Persze beleshetünk a tanáriba is, ott épp az egyik régi bútordarab oktatja az osztálynévsort szorongató új kollégát - pont annyi információval, amennyi csak a Mikuláson segíthet: "jó gyerek, rossz gyerek".

A film aztán egy igazi paradoxonra fut ki, amint a diákjait önálló gondolkodásra ösztökélő, toleranciára nevelő Francois - a cselekmények szerencsétlen láncolata, s a mondott kulturális különbségekből fakadó félreértések folytán - akaratán kívül is megosztó személyiséggé válik. A kamaszok öntudatos aktív ellenállása dacos sztrájkba hajlik, azt nyílt konfrontáció követi, végül a tanár teljesen ellehetetlenül.

Hogy a multikulturális mikrokozmoszban ki válik a "természetes összecsapások" bűnbakjává, az sokszor a véletlenen múlik, tudjuk meg. Mert a pulpituson állók látszatdemokráciájában a konszenzusos álmegoldás az úgynevezett felelős megkeresése és megbüntetése.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.