film - Az üresfejű

  • - smaci -
  • 2008. augusztus 14.

Zene

Történetünk viszszanyúlik a messzi múltba, amikor úgy esett, hogy a távoli India egyik mesebeli szektája (némi reszelgetések után Indiana Jones ügyeiben játszanak vissza) 1965-ben soros emberáldozatára készül, azt kell kibelezni, akin a csodálatos gyűrű van. A kitűnő Richard Laster Help! c.

Történetünk viszszanyúlik a messzi múltba, amikor úgy esett, hogy a távoli India egyik mesebeli szektája (némi reszelgetések után Indiana Jones ügyeiben játszanak vissza) 1965-ben soros emberáldozatára készül, azt kell kibelezni, akin a csodálatos gyûrû van. A kitûnõ Richard Laster Help! c. filmjében pont Paul McCartney-n (pedig Ringo volt gyûrûmániás). A jó Paul ujjáról egy istennek nem akar lejönni az ékszer, hát le kell törpíteni a helyes basszusgitárost. Utána viszont attól kell félni, nehogy agyonnyomja egy rágógumi (zöld Wrigley's). Történetünk késõbb Gobbi Hildával folytatódik, aki azt mondja a hetvenes években megalapozottan, hogy Indiába sóért mezítláb ment Ghandi, vegyen nálunk telket, Jancsi, Pista, Bandi! Már megint India! Szerintem a neves amerikai komikus, Eddie Murphy új filmjének a második legnagyobb baja, hogy úgyszólván teljességgel negligálja ezt az indai szálat (az elsõ gyártási természetû).

Most képzeljék el, az önök kedvenc fekete komikusa egy fehér (na, jó: ruhás) ûrhajót játszik! Ez az ûrhajó belülrõl mondjuk tisztára olyan, mint ami a Csillagok háborúja idején is zavartalanul üzemel - különösen a kapitány egyenruhája stimmel. Tényleg, hány éves a kapitány? A MaNcs ezt is tudja, ötvenhez közeledik. Kitalálták már, a hajó parancsnokát is a remek Eddie adja! S miért jött a pici Eddie vezette hajó? Sóért, a büdös törpék rajának a Föld sókészletére fáj a foga! A Föld sója pedig a humor, így értjük már, miért van rá szüksége mindjárt két Eddie Murphynek is. Csak közben rá ne essen egy New York-i taxi (sárga Ford).

Az InterCom bemutatója

***

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.