Mondhatnánk, csoda, hogy csak most sikerült kitörnie a híres forradalmárnak a kötöttáru-kiskereskedések kirakatából, nem volt ez mindig így, amikor például Batista katonái kerítették be, sokkal könnyebben kivágta magát, s végre eljött e győzelem pillanata is. S megérte várni, pláne, ha a várakozásunkat az árnyalt jellemábrázolási igényeink fejlesztésével töltöttük, mert ha elébb jött volna Che, a mozgóképek hollywoodi imperialistái tán még rossz fiúként vezették volna elő. Mert akármit mondjon is a másik lapon a rendező, ez az Ernesto egy angyal, aki jól látja, hogy a felemelkedés útja a tanuláson keresztül vezet, biztos az ő ellenőrzőjébe is be volt írva a vonatkozó Lenin-idézet. A tanulással persze az a nagy baj, hogy közben szakadatlanul masírozni kell Kuba párás őserdeiben, ami sokat kivesz a zömmel paraszti lakosságból. És még szól valami ellene, nos, épp Che személyes példája: a dzsungelbéli mászkálást rendszeresen torzsalkodások színesítik (pirossal, persze) az elnyomó rezsim katonáival, aminek sokszor sebesülés lesz a vége. Ilyenkor jön Ernesto, az orvos, és biztató szavakat mond az érintetteknek - nagyon megérte tanulni. Igaz, mi még azokkal sem szolgálhatunk. Che társai legalább rummal próbálják gyógyítani a rászorulókat - az a nézőknek sem árthat meg. Még csalódást keltőbb, amikor a felszabadított falvak népét rendeli Che általános szűrővizsgálatra, pont olyan, mint nálunk is a körzeti orvos, mondod neki, hogy itt fáj, ott fáj, ő meg azt, hogy az semmi, mert neki ott még jobban fáj, van, mikor csillagokat is lát. Dr. Che mindenkinek azt mondja, hogy egyen több húst - ezzel az alkotók mintegy felhívják a figyelmet arra, hogy akkoriban (az ötvenes években, 52-től vesszük át a leckét, egy tán 64-es New York-i ENSZ- közgyűlésig) Kubában éhezett a nép, ami kedvezett a forradalomnak. Így alakul ki az árnyalt jellem a szemünk előtt, rossz orvos, mindenre elszánt néptanító és kérlelhetetlen forradalmár, aki bántja a népet, annak annyi nála.
Nos, ennél tán több is kihámozható abból, ha elég hosszan nézzük Che Guevara pólókra nyomott híres fényképét, nekem otthon intarzián is megvan, tutira faberakásos, egy gombfocicsapatért cseréltem. De több panaszunk nem lehet, az őserdő őserdőbb minden eddig moziban látottnál (pedig Vietnam meglehetős konkurencia), a Kuba-fíling is lejön, szinte tapinthatni a párát. Benicio del Toro maszkmesterei, sminkesei pedig nyilván portfóliójuk főművét hozták össze, nem is véletlenül kezdünk úgy, hogy leszámoljuk darabra a majsztró képén a szőrszálakat. Még szép, hogy stimmelnek.
Voltaképpen csak gondolni kellett volna valamit Che Guevaráról, meg bátrabban használni az ollót. Bár azt bírom, hogy Fidel olyan benne, mint az ifjú Gassman, tán ő szimbolizálja, hogy a Che - Az argentin semmi más, csak hanta.
A Fórum Hungary bemutatója
