film - El Greco

  • Iványi Zsófia
  • 2009. február 5.

Zene

Már Mel Ferrer 1966-os fellépését is nehezen heverte ki a világ. Különben is, miért legyen nekünk jobb, mint apáinknak. Nagy művészekről szóló mozik felvetik a kérdést: vajon a kreatív hős vagy inkább a film elhivatott alkotóinak művészete kerül-e előtérbe.
Már Mel Ferrer 1966-os fellépését is nehezen heverte ki a világ. Különben is, miért legyen nekünk jobb, mint apáinknak.

Nagy mûvészekrõl szóló mozik felvetik a kérdést: vajon a kreatív hõs vagy inkább a film elhivatott alkotóinak mûvészete kerül-e elõtérbe. Az El Greco gyors és velõs választ ad: egyik sem. Yannis Smaragdis filmjébõl sem az nem derül ki, hogy "A görög", lánykori nevén Domenikos Theotokopulos mitõl vált a spanyol festészet egyik legmeghatározóbb alakjává, sem az, hogy a rendezõ honnan szedte, hogy neki ilyesmirõl kéne filmet készítenie. Ezt-azt persze megtudunk a XVI. századi piktorról, például, hogy szíve elsõsorban a szép nõkért, az igazságért és Hellászért dobogott - onnan derül ki, hogy mondja. A narráció amúgy is sokat lendít a sztorin, hisz' a címszereplõ arcáról nagyjából annyit tudunk leolvasni, hogy szívesen bedobna egy giroszt, majd elnyomna egy blázt. Hiába a megtévesztõ képek sora, mi tudjuk: szerelmes õ, de nagyon, vagy épp mérges valamiért, más érzést ugyanis nemigen utaltak ki e kalandos életû mûvésznek. Ezekkel is meggyûlt a baja szegény - ránézésre tök görög - angol színésznek, de legalább nem lógott ki a sorból: játszópajtásai szintén lelkes teleregény-statiszták benyomását keltik. Ez épp nem baj, valahol a komfortérzetünket is növeli a kereskedelmi csatornákból ismerõs játékstílus, pláne a kórházsorozatok szóvirágait idézõ párbeszédek sora. Az pedig, hogy a különbözõ nációjú karakterek teljesen random módon törik a film nyelvét, az angolt, ha lehet, még misztikusabbá teszi az amúgy sem mindennapos élményt.

Forgalmazza a Hungaricom

* és fél

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.