film - El Greco

  • Iványi Zsófia
  • 2009. február 5.

Zene

Már Mel Ferrer 1966-os fellépését is nehezen heverte ki a világ. Különben is, miért legyen nekünk jobb, mint apáinknak. Nagy művészekről szóló mozik felvetik a kérdést: vajon a kreatív hős vagy inkább a film elhivatott alkotóinak művészete kerül-e előtérbe.
Már Mel Ferrer 1966-os fellépését is nehezen heverte ki a világ. Különben is, miért legyen nekünk jobb, mint apáinknak.

Nagy mûvészekrõl szóló mozik felvetik a kérdést: vajon a kreatív hõs vagy inkább a film elhivatott alkotóinak mûvészete kerül-e elõtérbe. Az El Greco gyors és velõs választ ad: egyik sem. Yannis Smaragdis filmjébõl sem az nem derül ki, hogy "A görög", lánykori nevén Domenikos Theotokopulos mitõl vált a spanyol festészet egyik legmeghatározóbb alakjává, sem az, hogy a rendezõ honnan szedte, hogy neki ilyesmirõl kéne filmet készítenie. Ezt-azt persze megtudunk a XVI. századi piktorról, például, hogy szíve elsõsorban a szép nõkért, az igazságért és Hellászért dobogott - onnan derül ki, hogy mondja. A narráció amúgy is sokat lendít a sztorin, hisz' a címszereplõ arcáról nagyjából annyit tudunk leolvasni, hogy szívesen bedobna egy giroszt, majd elnyomna egy blázt. Hiába a megtévesztõ képek sora, mi tudjuk: szerelmes õ, de nagyon, vagy épp mérges valamiért, más érzést ugyanis nemigen utaltak ki e kalandos életû mûvésznek. Ezekkel is meggyûlt a baja szegény - ránézésre tök görög - angol színésznek, de legalább nem lógott ki a sorból: játszópajtásai szintén lelkes teleregény-statiszták benyomását keltik. Ez épp nem baj, valahol a komfortérzetünket is növeli a kereskedelmi csatornákból ismerõs játékstílus, pláne a kórházsorozatok szóvirágait idézõ párbeszédek sora. Az pedig, hogy a különbözõ nációjú karakterek teljesen random módon törik a film nyelvét, az angolt, ha lehet, még misztikusabbá teszi az amúgy sem mindennapos élményt.

Forgalmazza a Hungaricom

* és fél

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.