film - ÉSZAK

  • Szakály Fruzsina
  • 2009. október 22.

Zene

Az eddig két dokumentumfilmet jegyző norvég rendező, Rune Denstad Langlo első nagyjátékfilmjében a valóságábrázolás és mitikus világ összepasszításán fárad - meglepő sikerrel. Az északi emberek mélymagányát bemutató ródmúvit (az összes út hólepte) néha-néha oldja ugyan némi humor, de kevesebb depresszió is több lenne a soknál.
Az eddig két dokumentumfilmet jegyzõ norvég rendezõ, Rune Denstad Langlo elsõ nagyjátékfilmjében a valóságábrázolás és mitikus világ összepasszításán fárad - meglepõ sikerrel. Az északi emberek mélymagányát bemutató ródmúvit (az összes út hólepte) néha-néha oldja ugyan némi humor, de kevesebb depresszió is több lenne a soknál. Az Észak emellett tökéletesre komponált képeivel arra is kísérletet tesz, hogy bizonyítsa: létezik olyan, ami tényleg "elviselhetetlenül szép".

Vakítóan fehér, kietlen norvég hómezõkön járunk. Áthidalhatatlan a távolság az apró faházak és lakóik között. Elidegenedés, nihil mindenütt, idõközönként kiüti magát valaki. Mint a síbajnok Jomar Henriksen, aki egy ideg-összeroppanás után felhagy a sportolással, és beáll pályagondnoknak. Miközben a felvonók ide-oda zötykölõdõ menetelését bámulja, porcelánbögréjébõl dolgozik. A tömény szesz és a motoros szán válik lételemévé, hisz megtudja, hogy van egy fia valahol fenn, a messzi északon. Úttalan utakon keresztül vezet nagy utazása, ami - még szép - önmagához is közelebb viszi végül. Elõször tán fura, meg nem értett alak ez a Jomar, de az idegenek, akikkel útja során összeakad (a szeretetéhes koravén bakfis, a paranoiás kamasz fiú, a szánjához láncolt vénember) még különösebbek nála. Helyi mércével Jomar egy átlagember. Boldognak vagy józannak lenni nem normális viselet itt.

Semmi sallang, mesterkéltség. A film csendes és búskomor; lecsupaszított üres, fényes égbolt alatt, hatalmas fehérségben elveszõ, síelõ kis fekete pötty a láthatáron.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.