Film - Krisztusból bohócot - Darren Aronofsky: A pankrátor

  • - turcsányi -
  • 2009. május 21.

Zene

Ezt a filmet is jócskán megelőzte a híre, hogy ez ám Hollywood egyik vezető csúnya, rossz fiújának (Mickey Rourke-nak) a nagy kambekkje, mit követett rettentő díj- és jelöléseső, Velencétől Boncidáig, s tovább. Be kéne tiltani a világ további zsugorodását, küzdeni kéne a globalizáció és az információáramlás ellen, mert így egyre unalmasabb ez az egész. Jelen esetben például e hírek sokkal érdekesebbek voltak, mint a mű maga.

Ezt a filmet is jócskán megelőzte a híre, hogy ez ám Hollywood egyik vezető csúnya, rossz fiújának (Mickey Rourke-nak) a nagy kambekkje, mit követett rettentő díj- és jelöléseső, Velencétől Boncidáig, s tovább. Be kéne tiltani a világ további zsugorodását, küzdeni kéne a globalizáció és az információáramlás ellen, mert így egyre unalmasabb ez az egész. Jelen esetben például e hírek sokkal érdekesebbek voltak, mint a mű maga.

Attól ugyan még nem kéne különösebben kétségbe esni, hogy az álomgyár - kicsit, nagyon kicsit - másként gondolkodóinak egyike, Aronofsky (Pí; Rekviem egy álomért) ím, beáll a sorba, s csinál egy zsánerfilmet (hevenyészett fordításban: egy Rocky.9-et). Mert abból még akkor is kisülhet valami izgalmas, ha én egy példát sem tudok rá (hirtelen).

Magasan kezdünk, csak lehet, hogy nem vesszük észre, s azt hisszük, hogy alacsony osztályú pankrátorok szenvedelmes hétköznapjait bámuljuk, ami egy külön világ, nehéz, de alapvetően baráti, szemfényvesztő, de mégis vérre megy, s olykor nagyon fáj is. De mikor már elsepednénk e mérhetetlen restségünk szülte képben, jön az egyik fontos szereplő, s bemondja a Mel Gibson Passióját, épp csak hozzá nem teszi, hogy: érted? Mondjuk én nem értem, talán Mickey Rourke, aki megbűnhődik Hollywood összes bűnéért? Szó, ami szó, feltámadt. De pont a magamfajták kedvéért a bemondás után következő jelenetben szögesdróttal gyepálják egymást a szerencsétlen bohócok a ringben. Jesszus!

E ponton mintha az alkotó is elszégyellné magát egy cseppet, s hanyagolni látszik a témát, bár ha akarnánk, dögivel találnánk utalásokat, de a hős családi nehézségeit szemlélve nyugodtan kibírhatjuk úgy a finálé előszeléig, amikor a jó Mickey hátán pilled el a kamera egy hosszasabb pillanatra. És kit látunk? Jézust, egy old school stíl szerint felvitt tetkón - nekem rendben; így jön el a végső összecsapás, amit úgy képzeljünk el, mint az Illés együttes huszadik búcsúkoncertjét. Mickey, a Kos összecsap az Ajatolahhal, mint húsz éve, fénykorukban...

Mindazonáltal Aronofskynak van egy érvényes, tisztán látó megállapítása, s meggyőződésem, hogy arra is építette filmjét; eszerint Mickey Rourke-ot (úgy is, mint sztárt és úgy is, mint tékozló fiút) nagyon sokan szeretik. Õ speciel feccölhetett volna kicsit többet ebbe a szeretetbe.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.