Film - Megrontás - Stephen Daldry: A felolvasó

  • - turcsányi -
  • 2009. április 30.

Zene

Az eredetileg jogász, bíró író (Bernhard Schlink) többet adott el 1995-ben megjelent regényéből (Der Vorleser), mint Elvis a Love Me Tenderből. S nem tudom, hogy a király hol tananyag, de A felolvasó (magyarul előbb a Helikon, idén az Ulpius-ház adta ki) Németország sok tartományában a tanterv része; a neten is találni iskolai projektleírásokat, hogy hogyan lehet feldolgozni a tanórákon. S ha ez nem lenne elég, a kritikusok egy része is hozsannázva fogadta, bár itt már közel sem ennyire egynemű a kép, kapott is rendesen, például Angliában 2002-ben volt egy nagy vita a Times Literary Supplement hasábjain, hogy ti. relativizálja a bűnösséget, holokausztáldozatok nem szerepelnek benne, a tettesekkel szemben akar szimpátiát kelteni, kultúrpornográfia és holokauszt-giccs. Mindazonáltal 39 nyelvre lefordították, s hazáján kívül is olyan konzumcsodákat művelt, mint a York Times bestsellerlistájának meghágása egymillió fölötti eladott példányszámmal.

Az eredetileg jogász, bíró író (Bernhard Schlink) többet adott el 1995-ben megjelent regényéből (Der Vorleser), mint Elvis a Love Me Tenderből. S nem tudom, hogy a király hol tananyag, de A felolvasó (magyarul előbb a Helikon, idén az Ulpius-ház adta ki) Németország sok tartományában a tanterv része; a neten is találni iskolai projektleírásokat, hogy hogyan lehet feldolgozni a tanórákon. S ha ez nem lenne elég, a kritikusok egy része is hozsannázva fogadta, bár itt már közel sem ennyire egynemű a kép, kapott is rendesen, például Angliában 2002-ben volt egy nagy vita a Times Literary Supplement hasábjain, hogy ti. relativizálja a bűnösséget, holokausztáldozatok nem szerepelnek benne, a tettesekkel szemben akar szimpátiát kelteni, kultúrpornográfia és holokauszt-giccs. Mindazonáltal 39 nyelvre lefordították, s hazáján kívül is olyan konzumcsodákat művelt, mint a York Times bestsellerlistájának meghágása egymillió fölötti eladott példányszámmal.

Na, akkor képzeljék el, hogy ez a matéria Hollywood (mint fent látjuk, Anthony Minghella kis segédei) "értő" kezében mivé alakul. Ha elképzelték, rugaszkodjanak kicsit még messzebbre.

Ugyanakkor nem kenhetünk mindent Hollywoodra, kócból volt a szeme eleve a jövevénynek; s kettősük belegyalogolt minden elképzelhető csapdába: a legnyilvánvalóbb az volt, hogy mit kezd a közmondásosan prűd álomgyár egy helyenként pornográfiába hajló szöveggel - egy tizenöt éves (teher alatt tombol nyilván csak igazán az akceleráció) kamasz és egy harmincon túli nő nagyon is testi szerelmével. Mit kezdene, betakarja valami nevetségesen sárga fényfüggönnyel, és - biztos, ami biztos - elfordítja a tekintetét. Átvág a felnőttként Ralf Fiennes képében ablaknál állva visszarévedő hősre. Mit visszaréved! Figyeli, ahogy a távolban elpattan egy húr!

Elmondja az interjú is, meg tudjuk is, hogy az van, hogy a kedvesről kiderül, hogy nemcsak háborús bűnös, de analfabéta is. Ezt pedig nem Hollywoodban találták ki, hanem a szerző akarja - de milyen átlátszóan - rám erőltetni, hogy érezzek együtt szerencsétlennel. Arról már nem is szólva, hogy a negyvenes években a Siemens nyilván tömegesen alkalmazott írástudatlanokat, és ki is töltötte bizonyára helyettük a jelentkezési lapot az SS-be. A könyv maga nem engedi meg olvasójának, amit nagy hanggal belenget, hogy gondolkodnánk el azon, hogyan is viszonyuljunk a háborús generáció dolgaihoz, épp ellenkezőleg, csak avagy-vagy állásfoglalást engedi. Más kérdés, hogy ehhez mennyire számít hozzáadott értéknek Kate Winslet Oscar-díjas bánata.

S avval küzd a hős, amivel a néző is, amikor azon filózik, hogyan is viszonyuljon a háború utáni generációként az elődök bűneihez - ő személy szerint azonban képtelen rá, hogy ne szeresse ezt a nőt, s hagyja a családját is rámenni e nemes érzeményre, nem képes rendes párkapcsolatra, mert a gyerekkori szerelem - oh, annyira - beleégett a lelkébe... Egy ilyen csávóval hogyan azonosuljunk?

S a hab a tortán a minden német kűrben kötelező Bruno Ganz, mintha tudná, mennyire silány az egész körülötte, hát megmutatja, hogy e téren is ő megy legmeszszebbre.

Az nem baj, hogy Schlink nem gondol semmit a holokausztról (hisz tegye fel a kezét, aki veszi magának a bátorságot), de akkor mér' pofázik róla (leszámítva a konjunktúrát)? Hollywood meg olyan, amilyen: most épp a szegény ember Angol betegét nyomatja trendi keretben.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.