film - ROSSZ TANÁR

  • - kg -
  • 2011. augusztus 25.

Zene

Mint az élet minden területén, Cameron Diaz ábrázatán is számottevő átrendeződést tapasztalni - hogy ez a kor vagy sebészi beavatkozás eredménye, legyen ez új vígjátéka vezérlő talánya, persze csak azoknak, akik egyéb elfoglaltságaik miatt nem követték kellő figyelemmel a színésznő orrának helyváltoztatásait. Persze egy orrnak is lehetnek drámai funkciói, lásd Nicole Kidman irodalomtörténetileg is adekvát műorrát (Az órák), de ezzel igencsak meszszire eveztünk attól az osztályteremtől, melyben Ms.
Mint az élet minden területén, Cameron Diaz ábrázatán is számottevõ átrendezõdést tapasztalni - hogy ez a kor vagy sebészi beavatkozás eredménye, legyen ez új vígjátéka vezérlõ talánya, persze csak azoknak, akik egyéb elfoglaltságaik miatt nem követték kellõ figyelemmel a színésznõ orrának helyváltoztatásait. Persze egy orrnak is lehetnek drámai funkciói, lásd Nicole Kidman irodalomtörténetileg is adekvát mûorrát (Az órák), de ezzel igencsak meszszire eveztünk attól az osztályteremtõl, melyben Ms. Diaz a katedrán rosszfejkedik. Megelõlegezett komolysággal akár vígjátéki toposznak is nevezhetjük a lehányt szakállú, dugós télapókat, a szexmániás fogorvosokat vagy a mellnagyobbításra gyúró, füvezõ tanerõket, azaz minden decensnek festõ bácsit-nénit, aki a köz szolgálata közben éli ki gerjedelmeit. Mert nincs is viccesebb annál, tartja a 12793/2011. iktatószámú hollywoodi aranyszabály, mint a báránybõrbe bújt primitívek. Diaz is ilyet alakít, szupertestû szépségtoposzt, aki egy jobb - nagyobb mellel, gazdag férjjel leélt - élet reményében bármilyen köztörvényes bunkóságra kapható. Bunkóságilag a Tapló Télapónak még voltak értékelhetõ momentumai (a szakzsargon az ilyet "poénnak" nevezi), ám Diaz filmje, fájdalom, ahhoz a mûfaji szaporulathoz húz, mely a viccet egy az egyben a költõietlen alpárisággal felelteti meg. Pedig van ebbõl költõi is, egyiket maga Diaz követte el karrierje leghíresebb jelenetében, abban a bizonyos hajzselésben (Keresd a nõt!). Abban aztán volt ifjúság, bohóság és sperma is. Ebben csak az utóbbi.

Az InterCom bemutatója

*

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.