film - ROSSZ TANÁR

  • - kg -
  • 2011. augusztus 25.

Zene

Mint az élet minden területén, Cameron Diaz ábrázatán is számottevő átrendeződést tapasztalni - hogy ez a kor vagy sebészi beavatkozás eredménye, legyen ez új vígjátéka vezérlő talánya, persze csak azoknak, akik egyéb elfoglaltságaik miatt nem követték kellő figyelemmel a színésznő orrának helyváltoztatásait. Persze egy orrnak is lehetnek drámai funkciói, lásd Nicole Kidman irodalomtörténetileg is adekvát műorrát (Az órák), de ezzel igencsak meszszire eveztünk attól az osztályteremtől, melyben Ms.
Mint az élet minden területén, Cameron Diaz ábrázatán is számottevõ átrendezõdést tapasztalni - hogy ez a kor vagy sebészi beavatkozás eredménye, legyen ez új vígjátéka vezérlõ talánya, persze csak azoknak, akik egyéb elfoglaltságaik miatt nem követték kellõ figyelemmel a színésznõ orrának helyváltoztatásait. Persze egy orrnak is lehetnek drámai funkciói, lásd Nicole Kidman irodalomtörténetileg is adekvát mûorrát (Az órák), de ezzel igencsak meszszire eveztünk attól az osztályteremtõl, melyben Ms. Diaz a katedrán rosszfejkedik. Megelõlegezett komolysággal akár vígjátéki toposznak is nevezhetjük a lehányt szakállú, dugós télapókat, a szexmániás fogorvosokat vagy a mellnagyobbításra gyúró, füvezõ tanerõket, azaz minden decensnek festõ bácsit-nénit, aki a köz szolgálata közben éli ki gerjedelmeit. Mert nincs is viccesebb annál, tartja a 12793/2011. iktatószámú hollywoodi aranyszabály, mint a báránybõrbe bújt primitívek. Diaz is ilyet alakít, szupertestû szépségtoposzt, aki egy jobb - nagyobb mellel, gazdag férjjel leélt - élet reményében bármilyen köztörvényes bunkóságra kapható. Bunkóságilag a Tapló Télapónak még voltak értékelhetõ momentumai (a szakzsargon az ilyet "poénnak" nevezi), ám Diaz filmje, fájdalom, ahhoz a mûfaji szaporulathoz húz, mely a viccet egy az egyben a költõietlen alpárisággal felelteti meg. Pedig van ebbõl költõi is, egyiket maga Diaz követte el karrierje leghíresebb jelenetében, abban a bizonyos hajzselésben (Keresd a nõt!). Abban aztán volt ifjúság, bohóság és sperma is. Ebben csak az utóbbi.

Az InterCom bemutatója

*

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.