film - SEJTCSERÉS TÁMADÁS

  • - kg -
  • 2010. október 28.

Zene

"Egy szó mint száz: kéne egy kis sperma" - nem ez a Hannah és nővérei legjobb dumája (habár csúcsközeli), de ide megteszi. Már csak azért is, mert a Sejtcserés támadásban a "kéne egy kis sperma" alapdilemmára húzzák fel a romantikus komédia szerény felépítményét.
"Egy szó mint száz: kéne egy kis sperma" - nem ez a Hannah és nõvérei legjobb dumája (habár csúcsközeli), de ide megteszi. Már csak azért is, mert a Sejtcserés támadásban a "kéne egy kis sperma" alapdilemmára húzzák fel a romantikus komédia szerény felépítményét. Akinek ezen a mozihéten kéne egy kis sperma, régi ismerõsünk a romkom szakról: Jennifer Aniston szerepe szerint a New York-i szinglivilág egyik elnyílófélben lévõ virága, s mint ilyetén növénynek a mesterséges megtermékenyítés tûnik a gyermekáldás egyetlen járható útjának. A bonyodalmak hol máshol is képzõdnének, mint a tégely tartalma körül, mely tartalmat, hogy, hogy nem, végül nem a célra kiszemelt csõdör, hanem a kissé neurotikus házibarát szolgáltatja. Ami azt illeti, Jason Batemant a szereposztók istene is az ilyen félresikerült spermadonorok megformálására teremtette; ma õ az egyik legtöbbet foglalkoztatott kedveslúzer, ha Steve Carell nem ér rá, egész biztosan Batemané a tégely. Amit részeg nemtörõdömséggel meg is tölt. A fürdõszobai magánakcióról persze elmulasztja értesíteni a jövendõ anyát, de már hogy is tenne ilyet, amikor másnap maga sem tudja felidézni az esetet. Na de hét év múlva, mert idõközben ugrottunk egy kicsit, akkor kezd csak leesni a tantusz: a nagy Batemannel egyszer csak szembejön a kicsi, kiköpött az apja, egy napközis neurotikus, meg kell zabálni. A filmrõl ugyanez nem állítható, de szódával elmegy: Batemannek volt már jobb is, Jennifer Aniston felõl nézve viszont egy kifejezetten épkézláb semmiségrõl beszélhetünk.

Forgalmazza a Fórum Hungary

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.