film - SEJTCSERÉS TÁMADÁS

  • - kg -
  • 2010. október 28.

Zene

"Egy szó mint száz: kéne egy kis sperma" - nem ez a Hannah és nővérei legjobb dumája (habár csúcsközeli), de ide megteszi. Már csak azért is, mert a Sejtcserés támadásban a "kéne egy kis sperma" alapdilemmára húzzák fel a romantikus komédia szerény felépítményét.
"Egy szó mint száz: kéne egy kis sperma" - nem ez a Hannah és nõvérei legjobb dumája (habár csúcsközeli), de ide megteszi. Már csak azért is, mert a Sejtcserés támadásban a "kéne egy kis sperma" alapdilemmára húzzák fel a romantikus komédia szerény felépítményét. Akinek ezen a mozihéten kéne egy kis sperma, régi ismerõsünk a romkom szakról: Jennifer Aniston szerepe szerint a New York-i szinglivilág egyik elnyílófélben lévõ virága, s mint ilyetén növénynek a mesterséges megtermékenyítés tûnik a gyermekáldás egyetlen járható útjának. A bonyodalmak hol máshol is képzõdnének, mint a tégely tartalma körül, mely tartalmat, hogy, hogy nem, végül nem a célra kiszemelt csõdör, hanem a kissé neurotikus házibarát szolgáltatja. Ami azt illeti, Jason Batemant a szereposztók istene is az ilyen félresikerült spermadonorok megformálására teremtette; ma õ az egyik legtöbbet foglalkoztatott kedveslúzer, ha Steve Carell nem ér rá, egész biztosan Batemané a tégely. Amit részeg nemtörõdömséggel meg is tölt. A fürdõszobai magánakcióról persze elmulasztja értesíteni a jövendõ anyát, de már hogy is tenne ilyet, amikor másnap maga sem tudja felidézni az esetet. Na de hét év múlva, mert idõközben ugrottunk egy kicsit, akkor kezd csak leesni a tantusz: a nagy Batemannel egyszer csak szembejön a kicsi, kiköpött az apja, egy napközis neurotikus, meg kell zabálni. A filmrõl ugyanez nem állítható, de szódával elmegy: Batemannek volt már jobb is, Jennifer Aniston felõl nézve viszont egy kifejezetten épkézláb semmiségrõl beszélhetünk.

Forgalmazza a Fórum Hungary

** és fél

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.