film - SZEGÉNY SZERELMESEK KRÓNIKÁJA

  • - ts -
  • 2009. november 26.

Zene

Firenzében járunk, valamikor a húszas évek második felében, egészen pontosan a Corno utcában - szerintem ne keressék a bédekkerekben, pedig milyen szép is lenne egy turistaúton belebotlani a fiatal Marcello Mastroianniba vagy a szépséges Antonella Lualdiba. Carlo Lizzani (nálunk mint a San Babila egy napja vagy Sötét Torino, de akár a Mussolini végnapjai rendezőjeként, esetleg a Németország nulla év vagy a Keserű rizs egyik szcenaristájaként ismert, híresen elkötelezett baloldali művész) Vasco Pratolini Magyarországon is szinte azonmód (1955-ben - a film '54-es, a regény '47-es) megjelent (és a világ számos, inkább rengeteg nyelvére lefordított) regényét vitte vászonra.
Firenzében járunk, valamikor a húszas évek második felében, egészen pontosan a Corno utcában - szerintem ne keressék a bédekkerekben, pedig milyen szép is lenne egy turistaúton belebotlani a fiatal Marcello Mastroianniba vagy a szépséges Antonella Lualdiba. Carlo Lizzani (nálunk mint a San Babila egy napja vagy Sötét Torino, de akár a Mussolini végnapjai rendezõjeként, esetleg a Németország nulla év vagy a Keserû rizs egyik szcenaristájaként ismert, híresen elkötelezett baloldali mûvész) Vasco Pratolini Magyarországon is szinte azonmód (1955-ben - a film '54-es, a regény '47-es) megjelent (és a világ számos, inkább rengeteg nyelvére lefordított) regényét vitte vászonra. Nem arról van persze szó, hogy Firenze lenne Lizzani szerelmetes városa (a 12 olasz város - 12 rendezõ címû "mûvészi igényû" vendéglátó-ipari termékben például Cagliari jutott neki), hanem a "csepp a tengerben" metódus egyik emlékezetes mozis megjelenésérõl. Az utca, aminek neve lehetne akár Bõségszaru utca vagy a Felszarvazottak utcája, az egész korabeli csizmának a képét mutatja a maga jellegzetes (filmre, regények lapjaira illõ) figuráival - ám ezen belül is Lizzani egyik fõ szakterületét: a társadalmi pressziók alatti lét, adott (és számos egyéb) esetben a fasiszták közötti idõ örömeit és nehézségeit. Valami olyasmit, amit akár az élet diadalának is nevezhetnénk, ha jó vége lenne, amikor kompromisszumok nélkül - munkával és szerelemmel, még szép - próbál elõrejutni néhány szerencsétlen. De vajon lehet-e egyáltalán jó vége? Hogyan?

Vetíti az Örökmozgó 2-án, 16.30-kor

*****

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.