Film - Titanyista - Andrej Kravcsuk: Az Admirális

  • - köves -
  • 2009. szeptember 24.

Zene

De hová lett Kolcsak aranya?
Míg a filmművészet a hadihajóját megannyi dicsőségre kormányzó első világháborús hősre, a beálló forradalomban a vörösök ellen fogadó admirálisra és szerelmi életére emlékezik, a Bajkál-tavon mostanában merüléseket végző búvárhajó az aranyra hajt: a Romanovok kincsére, amelyet - így a reménykedő tudósok és államilag delegált kincsvadászok - a cári vagyont menekítő admirális a befagyott tavon átkelve ejtett ki a mellényzsebéből. A merülős történetben is ott egy nagyszabású mozi lehetősége, sőt egy politikai kalandfilmé is, hisz mint azt megírták a lapok, a tófenék vizsgálatát parlamenti képviselők vezetik; az lenne csak az Oscar-díjas nagyjelenet, melyben az ellenzék és a kormánypárt nehézbúvárai a víz alatt esnek egymás palackjának az arany okozta kéjvágy hevében. Bevezetőnkben elkalandoztunk egy kicsit, de nem is olyan messzire, mint ahogy az elsőre tűnik: Az Admirálisban ugyan mindenki hallgat a kincsekről, de így is kellő számú és nagy értékű műtárgy vonul fel a vásznon. Az egyik legpatinásabb szobadísz maga Alekszander Kolcsak, a márványból kifaragott szerelmes és akcióhős, akinek bérelt helye van abban a teremben, ahol a cári múlttal való kapcsolatfelvételt szorgalmazók a legjobb erőiket állomásoztatják. A filmbéli ábrázolás szerint Kolcsak két közönségbarát fronton is nagyot alakított; nemcsak a tengeri habokat szelve szerzett elévülhetetlen érdemeket, de szálfaegyenes tartású bálozóként is. Az egyik pillanatban még saját kezűleg viszonozza a németek ágyútüzét, a másikban már makulátlan fehér díszegyenruhában ejti szerelembe az ábrándosan sóhajtozó Annát, s e mindkét térfélen házasságtörő szerelem éppoly tartósnak bizonyul, mint hősünk hazaszeretete és önfeláldozása. Figyelemre méltó méretei (hazafias érzelmektől duzzadó mellbőség, harcos csípőméret, több lovat is megülő fenék) elismeréseképpen Andrej Kravcsuk filmje az orosz Titanicnak lett kikiáltva, nem is érdemtelenül: mind a hajóábrázolás, mind az érzelmi bonyodalmak síkján közel járunk James Cameron nagyszabású vízi románcához, és a jéghegyet sem kell nélkülözni: a szerelmeseknek gáncsot vető képződményt ezúttal a bolsevikok alakítják, rajtuk fut zátonyra Kolcsak és Anna románca. De Anna örök, s így neki megadatik a síron túli találkozás is. A rendszeridegen öreg hölgy statisztaként kísért a Háború és béke (még egy orosz, pontosabban szovjet Titanic) forgatásán, ahol a báli jelenet úgy repíti vissza a szeretett hős karjaiba, hogy abba Oroszország anyácska is belepirulna.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.