Film: Csúnya, rossz Ausztria, fuj, fuj! (Ulrich Seidl: Kánikula)

  • - kovácsy -
  • 2002. július 18.

Zene

Egyik kedvencem a hétköznapi drámai élethelyzetek közül: tanácstalankodó fiatal pár, bútorüzletben. A választék, úgy, ahogy van, a formatervezés gyalázatos kudarca, ők meg - sugárzik belőlük a született lúzer - valami egészen borzalmas garnitúrát választanak ki éppen, kétségbeesetten biztatva magukat, hogy igen, ez jól néz ki, kényelmes lesz, kijön a pénzből, anyaghiba, szállítási sérülés miatt még árkedvezmény is, a dohányzóasztalt majd a két ablak közé tesszük. A többi már a képzelet dolga. Bútor érkezik, lelkes tologatás, az ágy a riasztó bútorszövettel, a kényelmetlen, ámde súlyos ülőgarnitúra, a böhöm szekrény a helyére kerül, jöhet az ütvefúró meg az esküvői fotó, divatos keretben. Rajtuk meg, mert az idő, ha nehéz szárnyon is, de repül, maró lassúsággal erőt vesz a búbánatosból ingerültté váló tompaság, majd végül a gyűlölet. Ekkorra persze már útban van a második gyerek. Efféle
Egyik kedvencem a hétköznapi drámai élethelyzetek közül: tanácstalankodó fiatal pár, bútorüzletben. A választék, úgy, ahogy van, a formatervezés gyalázatos kudarca, ők meg - sugárzik belőlük a született lúzer - valami egészen borzalmas garnitúrát választanak ki éppen, kétségbeesetten biztatva magukat, hogy igen, ez jól néz ki, kényelmes lesz, kijön a pénzből, anyaghiba, szállítási sérülés miatt még árkedvezmény is, a dohányzóasztalt majd a két ablak közé tesszük. A többi már a képzelet dolga. Bútor érkezik, lelkes tologatás, az ágy a riasztó bútorszövettel, a kényelmetlen, ámde súlyos ülőgarnitúra, a böhöm szekrény a helyére kerül, jöhet az ütvefúró meg az esküvői fotó, divatos keretben. Rajtuk meg, mert az idő, ha nehéz szárnyon is, de repül, maró lassúsággal erőt vesz a búbánatosból ingerültté váló tompaság, majd végül a gyűlölet. Ekkorra persze már útban van a második gyerek. Efféle

statisztikai átlagnyomorúságot

óhajt bemutatni nekünk Ulrich Seidl, természetesen a nálunk tipikusnak mondhatónál eggyel emeltebb közegben. Mert Ausztriában tágasabb a lépcsőház, jobban zár az ablak, nem csöpög az új csaptelep, nem kapatos a mesterember. De városszéli sorházban élni, hipermarketek parkolósivatagainak tőszomszédságában, precízen nyírt tenyérnyi előkertek között, a szabad tombolást előnyben részesítő alkotó értelmiség szempontjából nézve ott is kétségkívül rettenetes lehet. Plusz még a hétvége kiürült tompasága, plusz még a kánikula. Az autós hülye, a vásárló hülye, hülye még a bevásárlókocsi és a kaputelefon is. Tapasztalhatjuk mi is mostanában. A kánikula eltompít, renyhít, gonosszá tesz és élveteggé. Akárcsak a hipermarket közeli, sorházbeli lét. Mondja a film.

Párhuzamos történések peregnek, potrohos nyugdíjas szedi precízen a néhány kertrendetlenítő falevelet, majd vérebét szeretgeti, és berregteti a fűnyírót, mert megharagszik a hangos szomszédokra. Elegáns középkorú nő egy csoportszexüzem spermalucskos szolgáltatásaiból szinte nyílegyenesen száll át az ifjú masszőr gondoskodó kezei közé, miközben volt férje hisztérikusan és szánalmasan, viszont konok kitartással zaklatja a közös és szétcserélhetetlen álomlakásban. A diszkóklub húgyagyú kötözködője féltékenységi terror alá vonja a betépett szőkeséget, biztonságiberendezés-ügynök fontoskodik kétségbeesetten. Öregedő énektanárnő várja kitárt seggel levitézlett vértahó kanját. Reng a háj, löttyed a bőr, a veríték meg literszámra tocsog. Csúnya az öreg test, csúnya az esendőség, csúnya, csúnya élet.

Régi osztrák izé ez a polgárpukkasztó öngyűlölet.

A provokáció önmagában kevés - mondta a rendező valami interjúban -, a művészethez kell valami plusz. Csak hát éppen ez a plusz nem akar előbújni. Az olykor valóban hatásosan sokkoló részletek, a jelenségek szintje mögött nem magasodik föl a konkrétságában, hiteles és nem illusztratív jellegű valóságosságában magával ragadó lényeg. Nézzük végig, mi minden ciki, kispolgári, silány és ostoba. Fűnyíró gép: kipipálva.

Sörhas: kipipálva

Kicsinyesség: kipipálva. Reklám: kipipálva. Kényszeredett jelenkori bestiárium.

Ahogy a külön-külön életjelenetek hol összeérnek, hol nem, rendben, ez az élet esetlegessége. A kapcsolatok üressége, értjük, érzelmi apokalipszis. Kimerevített, hatásos, fülledten sivár vágóképek, oké, koncentrált üzenet.

De mit keres mindebben egy igazi dráma: a már említett, marakodó páré, akiknek autóbalesetben meghalt a kislányuk, és azóta nem tudnak emberi szót váltani? ´k azért nem egészen úgy kínosak, mint a többiek, akiknek se múltjuk, se jellemük. Odáig talán mégsem helyes tágítani egy panoptikum határait, hogy a hülyeségleltár kartotékrendszere a személyes tragédiára is kiterjedjen. Más kérdés, hogy ez a tragédia is túlhegyezett, poénkodó karikatúrába fordul.

És mit akar a rendező ezzel az idegőrlő, futóbolond csavargólánnyal, aki bulvártévés műveltségével gyötri áldozatait, mígnem széterőszakolja és -veri néhány "tisztes polgár" (naná!), hogy végül a mozgásérzékelő fotocellás bejárati lámpák működtetésével öntörvényűsködjön, már-már a spontaneitás, a betörhetetlenség pozitív hősévé nőve ki magát? Az infantilizmus mint egérút az elhülyülésből. Pofon a szarnak.

- kovácsy -

Kánikula, színes, osztrák film, 2001; 121 perc; rendező: Ulrich Seidl; szereplők: Maria Hofstätter, Alfred Mrva, Erich Finches, Gerti Lehner és mások; forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.