Film: Egy kerékkel kevesebb (Pedálkirály)

  • - turcsányi -
  • 2002. augusztus 8.

Zene

Az a baj, hogy Philippe Harel nem gondolt semmit, pedig mozijában minden egyéb stimmel, helyenként túlságosan is. Köztünk szólva, pont egy ilyen dolgozatnak állna fene jól egy kis fésületlenség, meg, mint mondtuk, az éca. Így ami lett, ügyes retró, semmi több, karcsú, mint a lepkeszárny.
Az a baj, hogy Philippe Harel nem gondolt semmit, pedig mozijában minden egyéb stimmel, helyenként túlságosan is. Köztünk szólva, pont egy ilyen dolgozatnak állna fene jól egy kis fésületlenség, meg, mint mondtuk, az éca. Így ami lett, ügyes retró, semmi több, karcsú, mint a lepkeszárny.

Az úgy van, hogy ha előzetest adnak az Eurosporton egy bicikliversenyből, akkor előszedik a régi tévé- és híradófelvételeket, s azokból eszkábálnak figyelemfölkeltő klipet. Vicces trikóban tekernek a tegnapi vadak, fekete-fehér héroszok, a Kannibál és a nagy Fausto. Egy ilyen pár másodperces izé kétségtelenül inspiratív, olyan dolgokat is az ember eszébe juttathat, hogy ha retrót akarsz csinálni, kiskomám, föltétlenül az országúti kerékpározás tárgyköréből meríts, mert az csuda látványos üzem. A retró meg semmi más, mint látvány, bár én ismertem egy embert, aki órákig volt képes a Megáll az idő mondanivalójáról osztani az észt - följelentettem. Galambom, fölhívom a legkedvesebb jelmeztervezőm, Öcsivel föltúrjuk a közeli utcákban lévő bútoros bizományikat, ennyi csak a hangulat. Szűk levegő.

Harel, ha nagyon akarom, mindezek beismerésével kezdi, ami szép, de túlspilázza, ami snassz. ´ is összerak egy ilyen klipet, megmutatja a Kannibált, amit később igyekszik megspórolni (egy tarkót látunk, és a szereplők Eddy Merckx nevét óbégatják), és a nagy Faustót, akcióban, ha ugyan, szóval vérző fejjel, meg minden. Az okos fiú nagy vagy nagyobbacska bukásokból - ezt figyeljék - állított össze egy csokorra valót. Hogy megüzenje a nyomorult, miszerint ez a szcéna még a félisteneknek sem fenékig habos sütemény.

Copi emlegetése (a nagy Fausto) annál is helyénvalóbb, hisz a biciklimozi egy nagyobb szabású tévételjesítménye volt a róla szóló nekifutás (A nagy Fausto), Bruno Ganz egy vak trénert adott benne, barátom. A trénerre itt is oda lett figyelve, juj. Retró a retróban, Daniel Ceccaldi az ábrázolni kívánt kor - most már mondjuk ki végre: a hetvenes évek - keresett, ám szigorúan a másodvonalhoz tartozó komikusa, tragikomédiák tipikus balekja, azt olvastam ezekről, hogy keserédes, csókolom a kezit innen is.

Szögezzük megint le, Harelt az országúti kerékpársport csak mint látványosság érdekli, ha a műtörténeti elhelyezés kötelező lenne, nem is A nagy Faustót emlegetném, hanem A veréb is madarat, bár azon lehetett nevetni, Harel szénné finomkodja a vicceit, olyanok azok, amin illik röhögni, egészen pontosan: kuncogni, mint amikor a filmszemlén leveszi az úri közönség, hogy a roma polgármestert a nőügyeiről híres klasszika-filológus adja a neves rendező leszbikus tárgyú, mélyen liberális alapvetésében. Ez meg kell a fenének. A veréb, emlékeznek, az úgy kezdődik, hogy Budapest-Bécs bicikliverseny van, a kis Kabos Hegyeshalmon vagy valahol (Záhony nem lehet) talán egy rettenetes ballonban gunnyaszt egy kapualjban, s miután elhalad a peloton, lelöki azt a rémes kabátot, és nemzeti dresszben, fehér, piros és zöld csíkkal a mellyin csatlakozik. A nyilván elmebeteg határőrök meg állnak a sorompónál és olvassák az áthaladókat, hogy aztán, ha betelt a létszám, lekapcsolják az utolsót, aki onnan ismerszik meg, hogy viszi a bányászlámpát és persze nem Kabos, hanem a híres osztrák bajnok (defektje volt Tatabánya fölött, bár a film nem ennyire részletező), ezt persze egy Békeversenyen nem lehetett volna megcsinálni, nem: lehetett volna, csak minek, ismertem egy embert, Csehszlovákiába akart disszidálni, följelentettem.

Az Eurosporton úgy megy, hogy állandó szpíkere van az országúti biciklinek, nem a kimondott szakterülete, de ért hozzá, évek óta rajta van a szakanyagon, tényleg büfé. És van mellette egy igazi szakelem is, speciel ő tényleg biciklista volt, mielőtt újságíró. Gondolom, ez a cuccban az Euro. A forgalmazóban meg az a Budapest, hogy a film fordítója mellé sajnálták a pénzt egy ilyen szaksegítségre (tényleg, mennyit kérhetett volna), így egy csomó (kis csomó) baromságot sikerült kiírni a vászonra, de aki a biciklis szakzsargonban otthonos, ugyancsak ingerszegény életet él.

Jó, elmondok egyet Harel viccei közül, meg kell szakadni. Az első versenyen egy Trabant a fölvezető kocsi, a másodikon egy Wartburg az egyik kísérőkocsi, a harmadikon pedig egy bakfiskorú néző egy Volga motorházáról, hoppá: élvezi a viadalt, még látunk három további Trabantot, mondtam is Gizinek, ha jön egy Pobjeda, én kimegyek. A film végén nem győznek a jók: maradtam.

Harel a reménytelen esetet, a névtelen barmot, hah: a mezőny egy tagját választja hőséül. Visszataszító fráter, kétségtelen, de biciklistát adó színésznek elmegy, tök úgy néz ki, mint Andrei Tsmill, a 2000-es flandriai körverseny győztese, belga vesenyző. Volt már szovjet is. Meg ukrán. A szülei szerint moldáv, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy Harel kedvtelve mutat igazi versenyhelyszíneket. Van ennek az 1913 óta évente sorra kerülő flandriai körnek egy rázatós szakasza, az a filmben is majdnem olyan jó, mint a sporttévén.

A hősi marhának hogy, hogy nem, a Mont Ventoux (ejtsd: monvantu, te is) lejtőjén kellene bemutatnia a nagyhalált, mert a kerékpársport mocskos és korrupt, a doppingolás pedig kötelező benne, valamint feudális hierarchia uralkodik ott, csak az győzhet, akit megmondanak. Az anyám kenyerit, ez mind megtudható a moziból, de miért kéne játékfilmekből informálódni, ez a mozi az ingpulóverről és az anorákról szól, ott meg hiba nincs.

Régen volt ilyen, hogy Sportfilm-fesztivál a Híradó moziban, ma már Híradó mozi sincs, de csak minálunk négy sporttévé jön be, a nagyanyám parabolára spórol, alighanem följelentem.

- turcsányi -

Le vélo de Ghislain Lambert, francia-belga, színes, föliratos, 2000, 119 perc; rendezte: Philippe Harel, fényképezte: Olivier Raffet, szereplők: Benoit PoelVoorde, Dasniel Ceccaldi, José García; forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.