Koncert: A rock and roll rugója (Iggy Pop a Szigeten)

  • Greff András
  • 2002. augusztus 8.

Zene

Szigorúan a zenei oldalt tekintve nem állíthatom, hogy szigetes bemelegítő napjaim frenetikusra sikeredtek volna az idén. A kapunyitás környékén mindjárt szólnak, hogy felejtsem el a JJ Paradise Players Clubbal kapcsolatos ábrándjaimat, mert a jó New York-iak az imént mondták le a fellépést; az első két napon aztán semmi említésre méltó impulzust nem sikerül begyűjtenem a villanygitárok vidékéről, ezek után pedig miért pont az Iggy Poppal való személyes találkozás jönne össze pénteken. Igaz, ez másnak sem sikerül: a mester, akárcsak hat évvel ezelőtt, még egy incifinci sajtótájékoztatóra sem kapható. Remélem azért, morfondírozom a Nagyszínpad felé talpalván, mert minden válaszát a koncertjére tartogatja.
Szigorúan a zenei oldalt tekintve nem állíthatom, hogy szigetes bemelegítő napjaim frenetikusra sikeredtek volna az idén. A kapunyitás környékén mindjárt szólnak, hogy felejtsem el a JJ Paradise Players Clubbal kapcsolatos ábrándjaimat, mert a jó New York-iak az imént mondták le a fellépést; az első két napon aztán semmi említésre méltó impulzust nem sikerül begyűjtenem a villanygitárok vidékéről, ezek után pedig miért pont az Iggy Poppal való személyes találkozás jönne össze pénteken. Igaz, ez másnak sem sikerül: a mester, akárcsak hat évvel ezelőtt, még egy incifinci sajtótájékoztatóra sem kapható. Remélem azért, morfondírozom a Nagyszínpad felé talpalván, mert minden válaszát a koncertjére tartogatja.

Előtte Kispál és a Borz friss doboló emberrel, s meglepő módon masszívan a korai lemezeinek nyomvonalán: egész jól húzzák, Lovasit rég láttam már ilyen önfeledten, ám Mike Zwecker (korábban Fabulon) messze nem abban a nekem kedves feszes-húzós stílben üt, mint Csülök - így se rossz, de ősszel az új korong majd bizonyára részletesebben eligazít.

Mindeközben a backstage-ben rövid, de intenzív közjáték zajlik a Kispál előtt pörgő drum&bass Kosheen, valamint Iggy Pop zenekara tagságának részvételével (a beszámolók ellentmondanak egymásnak abban, hogy maga Iggy részt vett-e a buliban). Szemtanúk szerint az erősen ittas angolok elébb csak egymással kidobósoztak, de aztán egy üveg átreppent Iggyék térfelére, majd néhány rosszul megválasztott szó, s már ütötték is egymást, a biztonságiak közbelépéséig. A Kosheen gitárosa később beletöri kulcsát Iggyék öltözőjének zárjába, de ezért már nem kapják el.

Az esti koncerten a négy zenész nem mutatja jelét, hogy belerondítottak volna a kedvébe. Tavaly az Iguána azt nyilatkozta a Rolling Stone-nak, hogy a legnagyobb téveszme vele kapcsolatosan az, ha még mindig egy kimondottan vad palinak gondolják, és tényleg: sem öntestét, sem a színpadot nem aprítja szét, hanem azért, szó se róla, most is baromi energikus. A műsor felénél belehörgi a mikrofonba, hogy szeret minket, és mivel mi hasonlóképp reagálunk, még a reflektorokat is felnyomatja, csak hogy lássa azt a rusnya képünket. Amikor pedig egy feléje dobott vizespalack elhúz a feje mellett, csak még kihívóbb pózba vágja magát, majd kedélyesen fityiszt mutat az elkövető irányába - gyenge próbálkozás, haver.

Igazán szerencsés dolog, hogy épp ezen a turnéján láthatjuk. Ha az 1999-es Avenue B. visszafogottságára épít, megeshetett volna, hogy csalódásba fordul a dolog, ám a tavalyi Beat Em Up brutális és fölöttébb Stooges-fazonú, halálegyszerű számaival nem bír hibázni. Mask, Drink New Blood, Howl - vagy huszonöt éve nem írt ilyen könyörtelen számokat, a friss véres húsok mellé pedig egy jó adag Stooges (TV Eye, Search & Destroy, No Fun, I Wanna Be Your Dog), valamint a szólókarrier erősebb pillanatai társulnak a Real Wild Childtól a Cold Metalon át a Home-ig (a Lust For Life viszont valamiért kimarad). Nincs pihenő, a számokat szünet nélkül, egymásba folyatva adagolja a dob/gitár/basszus felállású zenekar, a leglazább pillanat tán a Passenger, amúgy zúzás végig, ahogy kell. A megszólalás kissé maszatos, de nincs nagy gáz, az amúgy teljesen arctalan faszikból álló csapat tisztességes huzattal reszel a háttérben, az érdes riffek úgy feszülnek a testünkhöz, akár egy torokra simuló garrotte-zsinór. Különösebben büfének sem kell lennie az Iggy-életműből valakinek ahhoz, hogy mindennek az ízére könnyedén ráérezzen. Egyfelől a számok időtlenségére gondolok, másrészt arra is, hogy ma a legdögösebb rockzenekarok jelentékeny része tiszta erőből épít az itt elhangzó nótákra, hogy csak a svéd Hivesra vagy az amerikai Queens Of The Stone Age-re utaljak (utóbbi If Only című slágeréhez például úgyszólván egy az egyben lízingelte az I Wanna Be Your Dog riffjét).

Bárhogyan is: pillanatok alatt egészen nagyszerű hangulat kerekedik, konkrét beindulás van, tánc, headbang, ilyesmi, csak azért is szörföznek a renitensebbek. Iggy előadásában nyoma sincs a kiagyaltságnak, zsigerinek tetszik minden a hirtelen indiántánctól a mikrofonlasszózáson át a bevadító vonításokig. Miközben némi ironikus távolságtartás is jellemzi - ötvenöt évesen egy Keress és romboljt hogyan is lehetne másképp. S bár egy reggeli séta a Szigeten gazdagíthat megkapó élményekkel, elég egy pillantás a kivetítőre, hogy belássuk, alighanem ő itt a legbarbárabb figura megjelenésileg: ahogy öregszik, egyre vékonyabb, mára a szálas izomzata mellett kábé a teljes érhálózata is szabad szemmel megfigyelhető, s mindemellé beújított egy zord borostát is. Hibátlan.

A műsornak hirtelen, alig egy óra múltán szakad vége. Felőlem bármennyit játszhatnának még, de végül is ez sem rossz megfejtés: a felspannolt, de ki nem csavart népség így tiszta erőből vághat neki az éjszakának, mehet le kutyába vagy válhat szentté, ahogy tetszik.

Greff András

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.