Film: Felülnézet (Alain Corneau: Tokiói tortúra)

  • 2004. március 4.

Zene

Csendes, halk és lassú, néhol vicces, a maga pasztell módján nagyon is vicces, szeretetteli szörnyűség egy tokiói irodaépület negyvennegyedik emeletén - ha ennyi nem elég kedvcsinálónak, akkor a továbbiakban bajban leszünk.

Csendes, halk és lassú, néhol vicces, a maga pasztell módján nagyon is vicces, szeretetteli szörnyűség egy tokiói irodaépület negyvennegyedik emeletén - ha ennyi nem elég kedvcsinálónak, akkor a továbbiakban bajban leszünk.

Japán egy távoli, ám viszonylagos nyitottsága okán mégis közeli ország, melynek egyik legfontosabb exportcikke a Sanyo hifi mellett az egzotikum. Legalábbis az, amely a kultúrák különbözőségét szimbolizálja napnál is világosabban. A felkelő napnál.

Nincs más dolga az innen merítőnek, mint egy kakukktojást pottyintani a Ginzára. A választék máig is meglehetősnek volt mondható, francia kalandorok és angol tengerészek adták egymásnak a kilincset, hogy az amerikai nindzsákról ezúttal diszkréten hallgassunk.

Alapvetően mindegy, hogy ki miért ment oda, jó adag önismeret és színes film lett a dolog vége. Meg pazar bemutató, hogy milyen egy furcsa hely ez. A hagyományai miatt.

Alain Corneau a látszatok szintjén és valós szándékai tükrében sem akar elszakadni ettől a standardtól, pusztán csendes szavával tüntet. Jó oka van erre, s voltaképpen tiszteletre méltó, hogy ezt be is vallja. Bár nem szeretem, ennyi szinte észrevétlen önreflexió simán megendhető. Nem állít ugyanis kevesebbet, mint azt, hogy világbajnok nyugati kultúránk védőpajzsa mögül könnyen vagyunk megbocsátók egy túlságosan is ősi renddel szemben, kvázi elnézzük neki az egészségtelenül hosszú életet, túlélést, hisz egyszer úgyis hazatérünk, ha máshogy nem, lábbal előre. Szerencsére hősét ez a veszély egy percig sem fenyegeti, hisz, mint az tudható: egy regény filmjét látjuk, ami után minden biztosan marad a régiben. Japánban is, meg a fejünkben is. S ha valami nem fekszi meg az agyunkat, az a gyomrunkat sem fogja. Na, de mi lesz a szívvel, kérdezhetnénk. Semmi. Mit tudnak a franciák a szívről? Kérdezzék a japánokat! Ha nincs jobb dolguk.

- bruno -

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.