Film: Lemenni faluba (Lukáts Andor: Portugál)

  • Kempf Zita
  • 2000.10.19 00:00

Zene

Két éve játsszák a Kamrában Egressy Zoltán darabját. Rendezője, Lukáts Andor a bizonyosság olyan fokára jutott, hogy volt mersze végérvényesen kimerevíteni az előadás pillanatait.

Két éve játsszák a Kamrában Egressy Zoltán darabját. Rendezője, Lukáts Andor a bizonyosság olyan fokára jutott, hogy volt mersze végérvényesen kimerevíteni az előadás pillanatait.

Van, de nem számottevő hagyománya jelzők címmé való előléptetésének, aki hallja, furcsállja is. Hamar ki is derül, senki és semmi nem portugál, Portugália Portugál, ahogy Olaszország Olasz. Igazság szerint ez a stílusvicc azok közé tartozik, amiket többet hallani reakció, mint akció formájában. A címmel kezdődik az abszurd, és ott is ér véget. Hogy a pap reverendáját combközépig húzva focizik, az nem abszurd, a papok fociznak. Sőt nem is ez a leghétköznapibb dolog, amit művelnek. Megtörténik még, hogy a faluba érkezik az átutazó (Nagy Viktor), és érzelmi típusú vihart kavar. Aztán továbbáll Portugáliába, ami meglepő, hiszen már a címben is megmondták.

Lukáts Andornál nem reflex a színészválasztás, tudja, kit miért hív a filmjébe. Nem jó színészt keres, hanem alkalmasat. A filmet nézzük, nézzük, mígnem megjelenik Szirtes Ági. Ekkor elkezdjük figyelni. Nem hiába alapozták őrá a promóciót. A technikai szervezőerő a szociometriai gyújtópontot jelentő kocsmaasztal. Aki leül mellé, szereplővé válik. Innen indulhat el szélsőséges megnyilvánulás céljából, ide térhet vissza gyónni. Erre fokuszál a kamera, érdemes tehát a stílusgyakorlatokat előtte kivitelezni. Részeg ember, részeg asszony, falubolondja, csalárd férj, féltékeny hitves. Hálás színészi feladat - gondolhatnánk -, ha nem tudnánk, hogy a hálás mennyire közel áll az olcsóhoz. Az alkotói szándékok szerint a filmrevitel során elmaradnak a tragikomikus hangulat tragikus elemei, ne zavarja semmi a mozizó örömét. A jellem nélküli, ittas és ordenáré asszonyt alakító Szirtes Ági nyilván ezen elgondolás szolgálatában biciklijével a tóba hajt, hogy aztán ne tudjon kikászálódni. Az eredményt úgy hívják, burleszk, és a Portugál jó burleszk, csak a burleszk nem jó.

"Vigyetek el innen, vigyetek el!" Mi, magyarok már csak elvágyódunk. Mert nem szeretjük szeretni, ami itt van. De akkor nézni miért szeretjük? "Csinálok egy filmet, megmutatom, miben élünk!" Film, szakasztott, mint a valóság: első hallásra értelmetlen vállalkozásnak tűnik. Darabonként egy-egy kocsmabelső, abból is kedvencünk, a szocreál. Vajon mikor unjuk meg a nyomornosztalgiát? Nyilván soha, ha eddig nem. Hisz tíz éve okozza a gyönyörök netovábbját a vastag falú kétdecis pohár, a vaskályha, a színes szalagfüggyöny, a kihalásra ítélt jaffaszörp látványa. Emelni azért kell az adagot: a valóságban ilyen koncentrációban sose léteztek. A honi realista film sanzonnal kezdődik, szatirikus csasztuskával végződik, a kettő között mindig elhangzik néhány német szó, intézkedik a rendőr, és a hősök előbb-utóbb rajtaütésszerűen szeretkeznek, kiszámíthatóan rántanak kést. A nőket Julinak és Terinek hívják, férfiakból nem kevés a Lajos, mostanság feljövőben a Feri. Hőse az egyszerű ember, a lecsúszott, a falusi, a bérházlakó. Helyszíne a konyha, közelebbről a hokedli.

Amennyire komplexusa az amerikai filmkészítésnek, hogy csak jó kiállású, szép és magasztos érzelmek érdemlik meg a nyersanyagot (minden, ami negatív, csak ezek diadalát szolgálja), éppúgy ragaszkodnak a magyar filmesek mindenhez, ami szabálytalan, romlott, de legalább egy kicsit szánalmas. A végén meg szokott halni valaki itt is, ott is, de míg az amerikai halott esetében mindig tudatában vagyunk, hogy az illető hová kerül, a magyarnál csak az számít, innen elmegy. Itthon mikor találják fel a színes filmet? Azt, amelyikben beleszeretünk abba, akibe a főhős is. És elragadtatjuk magunkat, amikor ő is. Nem fészkelődünk ilyenkor kínosan. Nem jut eszünkbe tudományos érdeklődéssel méricskélni, túl vagyunk-e már a felén. Erre ugyanis nem érünk rá. Ha azonban az ember zavarban érzi magát a nézőtéren, akkor a film buta, bunkó, vagy viccel. Ha el tudja érni, hogy elég sokáig ne tudjuk eldönteni, melyik, akkor művészfilm. Nálunk mintha téma nélkül maradt volna a művész, amióta már semmi sem elég rossz a látványos szenvedéshez. Életörömhöz meg valahogy az eszköz hiányzik. Micsumisit mondani Mitsubishi és bidbullt pitbull helyett, az azért vicces. Igaz, leírva kevésbé.

Kempf Zita

Portugál, színes, magyar, 1999; rendezte: Lukáts Andor; fényképezte: Garas Dániel; zene: Monori András; szereplők: Szirtes Ági, "nodi Eszter, Nagy Viktor, Csuja Imre; a Budapest Film mozija

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.