Film: Tépi künn a förgeteg ( Wolfgang Petersen: Viharzóna)

  • - ts -
  • 2000. augusztus 24.

Zene

Régi dicsőségek színhelye: Glouchester, Massachussetts. Történelmi léptékű időkön át az Atlanti-óceán északi felének egyik legjelentősebb halászkikötője. Manapság felénk legkönnyebben, leggyorsabban, na és a legolcsóbban a Spektrum TV idegenforgalmi célokat maguk elé tűző gyöngyszemeiben láthat ilyet az ember, fenséges óceán, szorgos hétköznapok, aztán várva-váratlanul az egyik halászhajó árnyékából kilép egy jófej, és főz becsinált kardhalat seprőpálinkában.

Wolgang Petersen: Viharzóna

Régi dicsőségek színhelye: Glouchester, Massachussetts. Történelmi léptékű időkön át az Atlanti-óceán északi felének egyik legjelentősebb halászkikötője. Manapság felénk legkönnyebben, leggyorsabban, na és a legolcsóbban a Spektrum TV idegenforgalmi célokat maguk elé tűző gyöngyszemeiben láthat ilyet az ember, fenséges óceán, szorgos hétköznapok, aztán várva-váratlanul az egyik halászhajó árnyékából kilép egy jófej, és főz becsinált kardhalat seprőpálinkában.

A Viharzóna expozíciója is az ipari méretű halászat napi teendőinek romantikától sem mentes ábrázolatjára teszi a hangsúlyt, hogy aztán belehúzza nézőjét egy úgynevezett katasztrófafilmbe. Olyat viszont már láttunk ezret, szinte kivétel nélkül amerikai kiszerelésben.

Ha csak ennyiről lenne szó, hagyhatnánk is az egészet, vagy fölmondhatnánk a leckét: imponáló költségvetés, rohamléptekben fejlődő komputertechnika, a mozinéző a bőrin érzi a természet zihálását, jó napot kívánok, sajnos a sztori elég sovánka volt. Ez semmi, Petersen filmjének veleje egy kicsit máshol keresendő, de szavamra, megéri a fáradságot, még akkor is, ha ki kell bírni hozzá a több mint kétórás filmidőt.

Persze megvan itt is minden, ami az efféle amerikai gigaprodukciók sajátja, de a kis különbségek, mint már annyiszor, jelentős örömforrásul szolgálhatnak, bár nyilván csak megátalkodottabb mozizóknak. Nos, ezen emlegetett eltérések a sztori és a dramaturgia háza táján lelhetők meg. Megy-mendegél a katasztrófa mozi, először kicsit túl gyorsan is jönnek a kötelező dramaturgiai fordulatok, hogy aztán amilyen gyorsan érkeztek, olyan gyorsan el is maradjanak, és akkor csodálkozunk erősen. Ezt, tudom, illenék bővebben kifejteni, de ez a történet elmesélése nélkül bajos lenne, azt pedig sajnos ezúttal nem lehet. (Az interjúban a rendező úgyis kifecsegett mindent.)

De a lényeg, azt hiszem, a minimálprogramban van. Hogy nincsen még annyi történet sem ebben a moziban, mint ami az ilyen szélfútta darabokban lenni szokott. Kevés mese, kevesebb hazugság, csak valami utólag fájdalmasnak is felfogható szikárság, melyet az emeletes ház nagyságú hullámok és a többi hollywoodi trükkösködés sem bír teljesen eltakarni. Ez a film voltaképpen egy meglepetés.

- ts -

Perfect Storm; színes, feliratos, amerikai, 2000, 130 perc; írta: Sebastian Junger regénye alapján Bill Wittliff és Bo Goldman; rendezte: Wolfgang Petersen; fényképezte: John Seale; szereplők: George Clooney, Mark Wahlberg, Diane Lane, Mary-Elisabeth Mastranonio; az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.