Film: Tépi künn a förgeteg ( Wolfgang Petersen: Viharzóna)

  • - ts -
  • 2000. augusztus 24.

Zene

Régi dicsőségek színhelye: Glouchester, Massachussetts. Történelmi léptékű időkön át az Atlanti-óceán északi felének egyik legjelentősebb halászkikötője. Manapság felénk legkönnyebben, leggyorsabban, na és a legolcsóbban a Spektrum TV idegenforgalmi célokat maguk elé tűző gyöngyszemeiben láthat ilyet az ember, fenséges óceán, szorgos hétköznapok, aztán várva-váratlanul az egyik halászhajó árnyékából kilép egy jófej, és főz becsinált kardhalat seprőpálinkában.

Wolgang Petersen: Viharzóna

Régi dicsőségek színhelye: Glouchester, Massachussetts. Történelmi léptékű időkön át az Atlanti-óceán északi felének egyik legjelentősebb halászkikötője. Manapság felénk legkönnyebben, leggyorsabban, na és a legolcsóbban a Spektrum TV idegenforgalmi célokat maguk elé tűző gyöngyszemeiben láthat ilyet az ember, fenséges óceán, szorgos hétköznapok, aztán várva-váratlanul az egyik halászhajó árnyékából kilép egy jófej, és főz becsinált kardhalat seprőpálinkában.

A Viharzóna expozíciója is az ipari méretű halászat napi teendőinek romantikától sem mentes ábrázolatjára teszi a hangsúlyt, hogy aztán belehúzza nézőjét egy úgynevezett katasztrófafilmbe. Olyat viszont már láttunk ezret, szinte kivétel nélkül amerikai kiszerelésben.

Ha csak ennyiről lenne szó, hagyhatnánk is az egészet, vagy fölmondhatnánk a leckét: imponáló költségvetés, rohamléptekben fejlődő komputertechnika, a mozinéző a bőrin érzi a természet zihálását, jó napot kívánok, sajnos a sztori elég sovánka volt. Ez semmi, Petersen filmjének veleje egy kicsit máshol keresendő, de szavamra, megéri a fáradságot, még akkor is, ha ki kell bírni hozzá a több mint kétórás filmidőt.

Persze megvan itt is minden, ami az efféle amerikai gigaprodukciók sajátja, de a kis különbségek, mint már annyiszor, jelentős örömforrásul szolgálhatnak, bár nyilván csak megátalkodottabb mozizóknak. Nos, ezen emlegetett eltérések a sztori és a dramaturgia háza táján lelhetők meg. Megy-mendegél a katasztrófa mozi, először kicsit túl gyorsan is jönnek a kötelező dramaturgiai fordulatok, hogy aztán amilyen gyorsan érkeztek, olyan gyorsan el is maradjanak, és akkor csodálkozunk erősen. Ezt, tudom, illenék bővebben kifejteni, de ez a történet elmesélése nélkül bajos lenne, azt pedig sajnos ezúttal nem lehet. (Az interjúban a rendező úgyis kifecsegett mindent.)

De a lényeg, azt hiszem, a minimálprogramban van. Hogy nincsen még annyi történet sem ebben a moziban, mint ami az ilyen szélfútta darabokban lenni szokott. Kevés mese, kevesebb hazugság, csak valami utólag fájdalmasnak is felfogható szikárság, melyet az emeletes ház nagyságú hullámok és a többi hollywoodi trükkösködés sem bír teljesen eltakarni. Ez a film voltaképpen egy meglepetés.

- ts -

Perfect Storm; színes, feliratos, amerikai, 2000, 130 perc; írta: Sebastian Junger regénye alapján Bill Wittliff és Bo Goldman; rendezte: Wolfgang Petersen; fényképezte: John Seale; szereplők: George Clooney, Mark Wahlberg, Diane Lane, Mary-Elisabeth Mastranonio; az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.