Tévedés azt hinni, hogy azért nyúltam e könyv után, mert eltűnt feleségemet szeretném megtalálni, esetleg a nekem tartozó cégek fizetőképessége érdekelne. Nem, a magánnyomozásban elmélyedni ma minden magyar polgár szent kötelessége, hogy ne járjunk úgy, mint Pallag László, aki most fénymásolt újságcikkeket is bizonyító erejű dokumentumokként kezel, továbbá meggyőződhetünk arról is, hogy a magánnyomozó sose gyújtja fel saját kocsiját, a klasszikus magánnyomozó pedig nem használ lehallgatókészüléket, és nem egy eldobott gyufaszál mentén göngyölít fel egy ügyet. A magánnyomozás ugyanis "egy gondolkodási tevékenység, folyamat, melynek lényege valamely jelenség vagy múltban lezajlott esemény meghatározott módszerek segítségével történő megismerése", amit meg megtudunk, azt összefoglalóan leírjuk, és odaadjuk a kliensnek, aki aztán csinál, amit csinál, már nem ránk tartozik.
A magánnyomozó tehát nem pénzbehajt, hanem - már ahogyan az itt leírva vagyon - hegeliesen dialektikusan gondolkodik, bár a nyomozásra jellemző gondolkodásmódot a fordított kauzalitás jellemzi, azaz az okozatot ismerjük, és az okokat keressük. Verziókkal dolgozunk, tudományos hipotézist állítunk fel, adatokat értékelünk. Eközben nem nyilatkozunk se a sajtónak, se politikusoknak, se öreganyánknak, ellenben jól ismerjük H. Ebbinghaus (1850-1899) német pszichológus felejtésgörbéjét, jó, ha fejünkben tartjuk a személyiség freudi és jungi szerkezetét, de a Hippokratész és Galénosz által felállított személyiségtipológiát is alkalmazzuk, hisz munkánk során sok ökörrel futunk össze, akikből valaminő infót kellene kicsikarnunk. Hisz mondjuk a flegmatikus embert csak kitartó munkával lehet "kihallgatni", mert az általában csak valamilyen megrázkódtatás esetén nyílik meg, de törvényileg tilos (a jogot is jól kell ismerni) például úgy megrázkódtatást okozni, hogy nyakánál fogva felemeljük, pofonokkal szórjuk meg, majd kidobjuk az ötödik emeletről, mint ahogyan az az amcsi filmekben látható nemegyszer. Azt azonban a szerző, Sasvári Rudolf már nem mondja meg, hogy akkor hogyan is kell egy flegmát megrázkódtatni, hogy töredelmesen bevallja, hány százaléka is volt nekije a Gamma Kft.-ben. Filmekből származó tévképzeteink alapján gondolhatjuk csak azt is, hogy operatív megfigyelést a célszemély vonatkozásában akár egymaga is végezhet a magánnyomozó, mikoron is egy lestrapált Ladával követi K. Józsefet, kinél házasságtörés alapos gyanúja miatt folyik a mozgáskövetés taktikai művelete. Eredményes titkos és folyamatos megfigyelést hat fő ("ebből három ún. gyalogos és három gépkocsivezető") végezhet "három nem feltűnő színű, illetve típusú, de nagy teljesítményű gépjárművel". A kötetben leírtak és az ábrák alapján azonban kétlem, hogy egy rózsadombi követést meg tudnék organizálni, hiszen az ábrák New Yorkot idézik - viszont egy kőbányai lakótelepen mégiscsak elboldogulnánk, vonalas, párhuzamos, villa avagy körkörös alakzatban.
A kötet persze nem is nekünk szól, hanem inkább a már gyakorló magánnyomozók amolyan alternatív tankönyvéről beszélhetünk (NAT-juk úgy sincs), hisz a továbbképzés e szakmában mindennapos kötelesség, különös tekintettel arra, hogy a magyar törvénykezés még a háromhetes ülésrend ellenére is képes olykor naponta változtatni valamin.
A mű kapcsán kritikai észrevételem nincs, minthogy semmit sem értek a témához, vannak benne élvezetes és hasznos részek, bár a Bevezetésben kissé meghökkentem azon, hogy a szerző szerint azért van itt szó klasszikus magánnyomozástanról, mert az elmúlt öt esztendő óta (mióta jogszabály engedélyezi e tevékenységet) "még nem volt elegendő idő ahhoz, hogy jelentős szakirodalma keletkezzék a magánnyomozásnak, ezért minden ilyen mű >>klasszikusJegyezzük még föl azt is, hogy a kötet megjelenését az igencsak elhíresült Defend is szponzorálta, ebből azonban - magánnyomozástanilag gondolkodva - semmiféle kijelentés nem következhet a műre vonatkozóan, melyet a Defend munkatársainak is őszinte szívvel ajánlunk.
- szerbhorváth -
Budapest, 2000, Alfa Communication Kft.,137 oldal, 1590 Ft
