Könyv: Szimatolás (Sasvári Rudolf: Klasszikus magánnyomozástan)

  • - szerbhorváth -
  • 2000. augusztus 24.

Zene

Tévedés azt hinni, hogy azért nyúltam e könyv után, mert eltűnt feleségemet szeretném megtalálni, esetleg a nekem tartozó cégek fizetőképessége érdekelne. Nem, a magánnyomozásban elmélyedni ma minden magyar polgár szent kötelessége, hogy ne járjunk úgy, mint Pallag László, aki most fénymásolt újságcikkeket is bizonyító erejű dokumentumokként kezel, továbbá meggyőződhetünk arról is, hogy a magánnyomozó sose gyújtja fel saját kocsiját, a klasszikus magánnyomozó pedig nem használ lehallgatókészüléket, és nem egy eldobott gyufaszál mentén göngyölít fel egy ügyet. A magánnyomozás ugyanis "egy gondolkodási tevékenység, folyamat, melynek lényege valamely jelenség vagy múltban lezajlott esemény meghatározott módszerek segítségével történő megismerése", amit meg megtudunk, azt összefoglalóan leírjuk, és odaadjuk a kliensnek, aki aztán csinál, amit csinál, már nem ránk tartozik.

Tévedés azt hinni, hogy azért nyúltam e könyv után, mert eltűnt feleségemet szeretném megtalálni, esetleg a nekem tartozó cégek fizetőképessége érdekelne. Nem, a magánnyomozásban elmélyedni ma minden magyar polgár szent kötelessége, hogy ne járjunk úgy, mint Pallag László, aki most fénymásolt újságcikkeket is bizonyító erejű dokumentumokként kezel, továbbá meggyőződhetünk arról is, hogy a magánnyomozó sose gyújtja fel saját kocsiját, a klasszikus magánnyomozó pedig nem használ lehallgatókészüléket, és nem egy eldobott gyufaszál mentén göngyölít fel egy ügyet. A magánnyomozás ugyanis "egy gondolkodási tevékenység, folyamat, melynek lényege valamely jelenség vagy múltban lezajlott esemény meghatározott módszerek segítségével történő megismerése", amit meg megtudunk, azt összefoglalóan leírjuk, és odaadjuk a kliensnek, aki aztán csinál, amit csinál, már nem ránk tartozik.

A magánnyomozó tehát nem pénzbehajt, hanem - már ahogyan az itt leírva vagyon - hegeliesen dialektikusan gondolkodik, bár a nyomozásra jellemző gondolkodásmódot a fordított kauzalitás jellemzi, azaz az okozatot ismerjük, és az okokat keressük. Verziókkal dolgozunk, tudományos hipotézist állítunk fel, adatokat értékelünk. Eközben nem nyilatkozunk se a sajtónak, se politikusoknak, se öreganyánknak, ellenben jól ismerjük H. Ebbinghaus (1850-1899) német pszichológus felejtésgörbéjét, jó, ha fejünkben tartjuk a személyiség freudi és jungi szerkezetét, de a Hippokratész és Galénosz által felállított személyiségtipológiát is alkalmazzuk, hisz munkánk során sok ökörrel futunk össze, akikből valaminő infót kellene kicsikarnunk. Hisz mondjuk a flegmatikus embert csak kitartó munkával lehet "kihallgatni", mert az általában csak valamilyen megrázkódtatás esetén nyílik meg, de törvényileg tilos (a jogot is jól kell ismerni) például úgy megrázkódtatást okozni, hogy nyakánál fogva felemeljük, pofonokkal szórjuk meg, majd kidobjuk az ötödik emeletről, mint ahogyan az az amcsi filmekben látható nemegyszer. Azt azonban a szerző, Sasvári Rudolf már nem mondja meg, hogy akkor hogyan is kell egy flegmát megrázkódtatni, hogy töredelmesen bevallja, hány százaléka is volt nekije a Gamma Kft.-ben. Filmekből származó tévképzeteink alapján gondolhatjuk csak azt is, hogy operatív megfigyelést a célszemély vonatkozásában akár egymaga is végezhet a magánnyomozó, mikoron is egy lestrapált Ladával követi K. Józsefet, kinél házasságtörés alapos gyanúja miatt folyik a mozgáskövetés taktikai művelete. Eredményes titkos és folyamatos megfigyelést hat fő ("ebből három ún. gyalogos és három gépkocsivezető") végezhet "három nem feltűnő színű, illetve típusú, de nagy teljesítményű gépjárművel". A kötetben leírtak és az ábrák alapján azonban kétlem, hogy egy rózsadombi követést meg tudnék organizálni, hiszen az ábrák New Yorkot idézik - viszont egy kőbányai lakótelepen mégiscsak elboldogulnánk, vonalas, párhuzamos, villa avagy körkörös alakzatban.

A kötet persze nem is nekünk szól, hanem inkább a már gyakorló magánnyomozók amolyan alternatív tankönyvéről beszélhetünk (NAT-juk úgy sincs), hisz a továbbképzés e szakmában mindennapos kötelesség, különös tekintettel arra, hogy a magyar törvénykezés még a háromhetes ülésrend ellenére is képes olykor naponta változtatni valamin.

A mű kapcsán kritikai észrevételem nincs, minthogy semmit sem értek a témához, vannak benne élvezetes és hasznos részek, bár a Bevezetésben kissé meghökkentem azon, hogy a szerző szerint azért van itt szó klasszikus magánnyomozástanról, mert az elmúlt öt esztendő óta (mióta jogszabály engedélyezi e tevékenységet) "még nem volt elegendő idő ahhoz, hogy jelentős szakirodalma keletkezzék a magánnyomozásnak, ezért minden ilyen mű >>klasszikusJegyezzük még föl azt is, hogy a kötet megjelenését az igencsak elhíresült Defend is szponzorálta, ebből azonban - magánnyomozástanilag gondolkodva - semmiféle kijelentés nem következhet a műre vonatkozóan, melyet a Defend munkatársainak is őszinte szívvel ajánlunk.

- szerbhorváth -

Budapest, 2000, Alfa Communication Kft.,137 oldal, 1590 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.