Koncert

Florence and the Machine

Zene

Tíz éve jelent meg első lemezük, a Lungs, nálunk 2015-ben léptek fel először, ugyancsak a Szigeten. Akkor sem okoztak csalódást, de ez az idei koncert még annál is erősebb katarzist váltott ki. Florence Welch már az első számnál olyan bensőséges hangulatot tudott teremteni, ami már-már felfoghatatlan egy ekkora közönség előtt; mintha lelassult volna az élet a nagyszínpad előtt. Áttetsző fátyolruhájában olyan volt, mint egy kísértet, de nem volt rémisztő, inkább túlvilági tündérnek mondhatnánk.

Nem bántuk azt sem, hogy eleinte csak énekelte egymás után a számait, hogy a közönséghez nem volt egy jó szava, de később, amikor mégis beszélni kezdett, az megint csak maga volt a csoda. Úgy szólt az előtte álló többezres tömeghez, mintha tizenöten hallgatnák egy félreeső, sejtelmesen megvilágított bárban.

Florence inkább a High as Hope című új lemez és a 2015-ös How Big, How Blue, How Beautiful dalait favorizálta, ezért kicsit hiányoltuk a régebbi dolgokat, de lényegében ez lehetett az egyetlen problémánk, legalábbis, ami őt illeti. Sokkal nagyobb baj volt, hogy – miként két évvel ezelőtt, PJ Harvey fellépésén – a Sziget nagyszínpada most sem volt felkészülve az efféle intim szeánszra. Zavaró volt a környező bárokból kiszűrődő gépzene basszusa, de a fejünk felett zümmögő drón is, mivel néha annyira csendes volt ez a koncert, hogy még azt is meg lehetett hallani.

Sziget, Dan Panaitescu Nagyszínpad, augusztus 12.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.