"Zgemba a körmével lekaparja az emberi agyat a zsírospogácsáról. Jobb kézzel tép belõle, és a szájába teszi" - így szól Faruk Sehic egyik fejezetkezdõ mondata. A Jelenkor legújabb dupla száma a kortárs boszniai irodalomba nyújt betekintést. A folyóirat eddig is rendszeresen foglalkozott a délszláv irodalommal, ám a mostani összeállítást nem lehet eléggé megköszönni a szelektor-fordítónak, Radics Viktóriának. Ez ugyanis, kérem, hibátlan. Az álérzékeny riportok, rideg elemzések és érzéketlen tv-spotok után végre az áldozatok is szót kapnak. Az írások kulcsszavai: a lélek és a hitelesség. Ahogyan Radics Viktória a bevezetõjében írja: nem az a cél, hogy "ne felejtsük el" a boszniai háborút, hanem hogy tudatosítsuk annak visszafordíthatatlanságát. "Ezek a sebek Európa testén estek."
A lapszámot külön aktuálissá teszi az a szerencsés véletlen, hogy éppen a hetekben fogták el Radovan Karadzicot (lásd: A szó hatalma, Magyar Narancs, 2008. augusztus 7.). Radics Viktória összeállítása sikeresen elkerüli a válogatásokra jellemzõ minõségingadozást. Letehetetlen. Ha mégis neveket kéne kiemelni, akkor a már idézett Faruk Sehic és Semezdin Mehmedinovic prózáit, valamint Muharem Bazdulj és a lengyel Krzysztof Czyzewski esszéit a legfontosabb megemlíteni. Bazdulj esszéje a délszláv okcidentalizmusról és a szerb nacionalizmusról különösen tanulságos. Hasonló baljós hangok erõsödnek ugyanis hazánkban is manapság. Ezzel a tudással kéne tehát reagálnunk azokra, akik "cigánybûnözést" emlegetnek - mielõtt még túl késõ lenne. A boszniai irodalmi körkép többek között ezt a felelõsségérzetet is felébreszti.
A lapszám nem boszniai, kvázi "hagyományos" részébõl jó szívvel ajánlhatók Térey János és Schein Gábor versei, valamint Kálmán C. György értõ kritikája Parti Nagy Lajos és Banga Ferenc közös könyvérõl, A vak murmutérról.
***** fölé
