Lemez

Gabor Szabo: In Budapest Again

  • m.l.t.
  • 2018. augusztus 12.

Zene

Annak a különleges érzékenységnek, amely beragyogta Szabó Gábor életművét, megvolt az árnyoldala is. Ismerünk zenészeket, akik képesek voltak megszabadulni a heroin rabságától, de Szabó Gábornak ez nem sikerült. 1978-ban, amikor Amerikából hazalátogatva fellépett a Hilton Szállóban, válása és elvonókúrái közepette még kapaszkodót jelenthetett számára egy új szerelem, de jelentősebb produkciókra akkoriban nem futotta az erejéből. Aktuális lemezeinek (Nightflight, 1976; Faces, 1977; Belsta River, 1978) a színvonala jócskán elmaradt a korábbiaktól, és vesztünkre, főleg ezekből játszott a Hiltonban. Különösebb invenció nélküli szórakoztató zenét, fékezett habzású jazz-funkkal, vagy a giccs határán lavírozó szentimentalizmussal. Régi dicsőségét csupán egyetlen darabja, a Stormy idézte fel, mely e lemezen valamiért a Django Part 2 címet kapta. Alkalmi zenésztársainak (Babos Gyula, Dandó Péter, Lerch István, Másik János, Solti János, Kőszegi Imre, Dés László, Bontovics Kati) sem sikerült lelket önteniük a produkcióba, így aztán míg Szabó Gábor 1974-es tévéfelvételéből egy minden porcikájában élvezetes, ebből a ’78-asból csak a fanatikusabb rajongóinak ajánlott korong kerekedett ki. Akik nem ismerik Szabó remekeit, azok persze ezúttal is rácsodálkozhatnak játékmódjának sajátos hangoltságára, gyöngédségére, kivált a The Last Song című számban. De attól tartok, hogy aki tartósabb érintésre vágyik, annak mélyebbre kell ásnia az életművében.

Moiras Records, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.