Lemez

Gabor Szabo: In Budapest Again

  • m.l.t.
  • 2018. augusztus 12.

Zene

Annak a különleges érzékenységnek, amely beragyogta Szabó Gábor életművét, megvolt az árnyoldala is. Ismerünk zenészeket, akik képesek voltak megszabadulni a heroin rabságától, de Szabó Gábornak ez nem sikerült. 1978-ban, amikor Amerikából hazalátogatva fellépett a Hilton Szállóban, válása és elvonókúrái közepette még kapaszkodót jelenthetett számára egy új szerelem, de jelentősebb produkciókra akkoriban nem futotta az erejéből. Aktuális lemezeinek (Nightflight, 1976; Faces, 1977; Belsta River, 1978) a színvonala jócskán elmaradt a korábbiaktól, és vesztünkre, főleg ezekből játszott a Hiltonban. Különösebb invenció nélküli szórakoztató zenét, fékezett habzású jazz-funkkal, vagy a giccs határán lavírozó szentimentalizmussal. Régi dicsőségét csupán egyetlen darabja, a Stormy idézte fel, mely e lemezen valamiért a Django Part 2 címet kapta. Alkalmi zenésztársainak (Babos Gyula, Dandó Péter, Lerch István, Másik János, Solti János, Kőszegi Imre, Dés László, Bontovics Kati) sem sikerült lelket önteniük a produkcióba, így aztán míg Szabó Gábor 1974-es tévéfelvételéből egy minden porcikájában élvezetes, ebből a ’78-asból csak a fanatikusabb rajongóinak ajánlott korong kerekedett ki. Akik nem ismerik Szabó remekeit, azok persze ezúttal is rácsodálkozhatnak játékmódjának sajátos hangoltságára, gyöngédségére, kivált a The Last Song című számban. De attól tartok, hogy aki tartósabb érintésre vágyik, annak mélyebbre kell ásnia az életművében.

Moiras Records, 2018

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.