A No Filter európai turné utolsó előtti előadásának történelmi előzménye, hogy 1990-ben Václav Havel személyesen hívta meg a bandát az akkor rendszert váltó, még Csehszlovákiaként létező országba. Nem véletlen, hogy az elnök és a Stones találkozásának fekete-fehér felvételeit óriáskivetítő mutatja a két előzenekar, a svájci Gotthard és a cseh Pražský Výběr közönségpezsdítő fellépése alatt. Amúgy egy gombostűt sem lehet leejteni: a szervezők becslése szerint 50 ezernél több jegyet adtak el, de sokadik generációs Stones-hallgatóként különösen jó látni, hogy rendkívül sok fiatal van. Az idén ötvenéves, politikai indíttatású dal, a Street Fighting Man jelképes nyitány, de nem igazi bulinyitány. Jagger hangja sem olyan, mint régen, a koncert végére el is fárad, de azért még van annyira jó, hogy élvezhetően adjon elő olyan slágereket is, amiket ritkán játszanak: a Miss You-t vagy az internetes közönségszavazatok miatt elhangzó Under My Thumbot.
A bluest Keith Richards testesíti meg akusztikus gitárral a kezében, jellegtelen énekével, hogy aztán a Midnight Rambler című számban hurrikán módjára kapcsolja össze a tradíciót és a rockot. Mick Jagger hetvenöt évesen is kilométereket teljesít a színpadon, Richards és Ronnie Wood nem tud mellényúlni, Charlie Watts arcára pedig nem most fagyott rá az egykedvűség és a jovialitás. Akárhogy is, lenyűgöző ilyen „főszereplőket” látni a színpadon, de különösen azt, hogy örömmel, egymást tisztelve és ugratva adják el ötvenöt év után is profi produkciójukat.
Prága, Letňany repülőtér, július 4.
