mi a kotta?

Galileo, Figaro, magnifico

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/30. hétre

„Mozart muzsikája már az első előadás alkalmával általános tetszést aratott a hozzáértő hallgatók körében, leszámítva azokat, kiknek önszeretete és kevélysége nem engedi meg, hogy bármi jót elismerjenek, mi nem saját maguktól ered. A közönség azonban (…) az első napon még nem lehetett tisztában önnön érzéseivel. Ugyan nem egy »bravó« hallatszott a pártatlan műélvezőktől, de a felsőbb karzatokon tanyázó lármás fickók, kiket efféle alkalmakra bérelnek, teljes tüdőből igyekeztek elnyomni énekest s hallgatót egyaránt harsány kiáltásaikkal; s így az előadás végeztével megoszlottak a vélekedések a darabról. Igaz ugyan, hogy e legelső előadás nem tartozott a legjobbak közé, hiszen bonyolult kompozícióról van szó. Mostanra azonban aligha lehet mást mondani, minthogy aki még mindig kétségbe vonja Mozart művének érdemét, vagy az ármánykodók körébe tartozik, vagy pedig teljesen ízlés nélkül való. Oly szépség és gazdagság rejtezik e műben, mely csakis a veleszületett géniuszból fakadhat.” Így tudósított a Wiener Realzeitung egyik száma a Figaro házassága bemutatójáról 1786 júliusában. Az egyik első előadást Kazinczy Ferenc is hallotta. Ekkor vetette papírra azt a pár sort, amelyet azóta is sokszor idéznek tőle Mozarttal kapcsolatban.

Ritkábban használatos címváltozattal, de a jól ismert zenei kísérettel kerül színre a Figaro lakodalma az Operaház színpadán. A Sevillából ismerős agyafúrt borbély és tűzrőlpattant szerelme, Susanna ezúttal is kicselezi a szoknyavadász Almaviva grófot, s mire „az őrült nap” – ahogy Beaumarchais színdarabjának címe jelezte – véget ér, e vágyakkal és intrikákkal átszőtt, komikus és ironikus történet is jóra fordul. Galgóczi Judit rendezése „hagyományos, de mégsem poros” egy kritikus szerint, a főszerepeket pedig Pataki Bence, Rácz Rita és Sándor Csaba alakítják, míg a karmesteri pálcát Hamar Zsolt veszi kezébe (Operaház, július 24., 26., 29. és 31., 18 óra, további időpontok: opera.hu).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.