Visszhang: lemez

Anna Lapwood: Firedove 

Visszhang

Persze láttunk már ilyet.

Egy muzsikus, aki Hans Zimmer, John Williams filmzenéivel és popdalok átdolgozásaival dobja fel a repertoárját, rajongókat gyűjt a közösségi médiában, miközben egyik oldalról a puristák bírálják, mások hírvivőként ünneplik, aki tömegeket vezet be a komolyzene világába. Az 1995-ös születésű orgonista, Anna Lapwood képes bebizonyítani, hogy a hangszerek királynője ugyan kiment a divatból, de a varázsát sosem veszítette el.

A művész harmadik, Firedove című szólólemeze kivételes ügyességgel összeállított program. Nem jelentene rögtön garanciát a sikerre, hogy a kaland A Notre Dame-i toronyőr című Disney-mese zenéjével kezdődik, menet közben egy Bob Dylan- és egy Robbie Williams-sláger is elhangzik, majd az Eredet bombasztikus akkordmenetei rengetik meg a felvétel helyszínét, a trondheimi katedrálist, a Nidarosdoment. Az orgonaművész azonban jó dramaturgiai érzékkel halad az egyre mélyebb és tartalmasabb kompozíciók felé, képes meglepni hallgatóját és megragadni a figyelmet. A Jess Gillam szaxofonszólójával felrezdülő Flight című darab nem kerülheti el, hogy a gyanús „easy-listening” kategóriájába essék, ám a program Maurice Duruflé kompromisszummentes muzsikájával zárul.

Lapwood népszerűségére felfigyeltek a szervezők is: a londoni Royal Albert Hallban, ahol 24 órán belül minden jegy elkelt, a ház hivatalos orgonistájának nevezték ki – ez a poszt korábban nem is létezett –, Cambridge-ben önálló kurzusokat tarthat, novemberben pedig a Müpában is fellép majd. Meg is érdemli: 1,3 millió TikTok-követő nem tévedhet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.