Egy muzsikus, aki Hans Zimmer, John Williams filmzenéivel és popdalok átdolgozásaival dobja fel a repertoárját, rajongókat gyűjt a közösségi médiában, miközben egyik oldalról a puristák bírálják, mások hírvivőként ünneplik, aki tömegeket vezet be a komolyzene világába. Az 1995-ös születésű orgonista, Anna Lapwood képes bebizonyítani, hogy a hangszerek királynője ugyan kiment a divatból, de a varázsát sosem veszítette el.
A művész harmadik, Firedove című szólólemeze kivételes ügyességgel összeállított program. Nem jelentene rögtön garanciát a sikerre, hogy a kaland A Notre Dame-i toronyőr című Disney-mese zenéjével kezdődik, menet közben egy Bob Dylan- és egy Robbie Williams-sláger is elhangzik, majd az Eredet bombasztikus akkordmenetei rengetik meg a felvétel helyszínét, a trondheimi katedrálist, a Nidarosdoment. Az orgonaművész azonban jó dramaturgiai érzékkel halad az egyre mélyebb és tartalmasabb kompozíciók felé, képes meglepni hallgatóját és megragadni a figyelmet. A Jess Gillam szaxofonszólójával felrezdülő Flight című darab nem kerülheti el, hogy a gyanús „easy-listening” kategóriájába essék, ám a program Maurice Duruflé kompromisszummentes muzsikájával zárul.
Lapwood népszerűségére felfigyeltek a szervezők is: a londoni Royal Albert Hallban, ahol 24 órán belül minden jegy elkelt, a ház hivatalos orgonistájának nevezték ki – ez a poszt korábban nem is létezett –, Cambridge-ben önálló kurzusokat tarthat, novemberben pedig a Müpában is fellép majd. Meg is érdemli: 1,3 millió TikTok-követő nem tévedhet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
