Zene

című darabja ritkán kerül színpadra, de például egy új korszak nyitányának egyenesen kiváló lehet, hiszen a színházcsinálás gyötrelmeiről szól, méghozzá egyenest az első magyar színházcsináló, Kelemen László idejéből. A kecskeméti Katona József Színház új direkciójának első bemutatójából a történetet nemigen tudta kisilabizálni a közönség, ezért aztán értetlenül meredt a felfújt teatralitásra, a túlkomponált képekre, a művészieskedő túlzásokra. Komédiát ígértek neki "a javából" - s ő még csak el sem húzhatta a száját. Keresztes Attila a Kolozsvári Állami Magyar Színházból magával hozta például Tompa Gábor jellegzetes színházi világának külsőségeit, majd jó alaposan szétszabdalta Jókai darabját - létfontosságú szervek estek áldozatul e műtétnek -, majd a felvonások elejére és végére applikált két, Beckettből szalajtott alakot, akik a rokokófehérben játszatott figurák közt a maguk Beckett-feketéjében lökték a halandzsaszöveget valamiről.

Az ébresztett ellenállhatatlan érdeklődést, hogy e viszonylag friss (jó, ez túlzás, 2006-os) francia krimiben fellép Pierre Richard! A előzetesből a televíziós serie noirok világa sejlett fel, az sem utolsó mulatság, Le Serpent, próbálták már fransziásan kiejteni? Ha nem, nem, akkor elmesélem. Kellő számú sötétben (pincében, alagútban, éjszaka) felvett jelenet felhasználásával arról szól, hogy jobb, ha ifjúkorunkban odafigyelünk arra, kit alázunk porrá felhőtelen víg kedvünkben.

El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor az alliterációs kényszer jogosan felülírja a pontosságot, de a Dexter in the Dark címet Dermedt, dacos Dexternek fordítani nem tűnik éppen jó döntésnek, még akkor sem, ha a sorozat előző kötetei a Dexter dühödt démonai, illetve a Drága, dolgos Dexter címet kapták. Jeff Lindsay sorozata - amely a klasszikus krimik hagyományait fejtetőre állítva ért el teljesen új és jó minőséget - jobb magyar címeket érdemelne.

Cigányok a magyar történelemben és kultúrában. Ebbe az alcímbe minden belefér, a sok gazda is a Lektorátustól a Budapest Galérián keresztül a Ferencvárosi Művelődési Központig és a főváros kulturális bizottságáig; mindenki jelöl öt-hat művészt, a végeredmény pedig valami nagyon furcsa kiállítás.

Épp időben készült el a Blind Myself új videoklipje - nemcsak azért, mert hamarosan esedékes az új lemez, hanem mert most még talán mindenki emlékszik arra, ki is Gróf Balázs Ma még tudjuk: ő rajzolta a Pesti Estben minden héten a Butapest cím alatt futó, háromkockás képregénycsíkokat (A legextrémebb hely, ahol valaha viszontláttam a sorozat egy epizódját, társadalomtudományi szakos egyetemi oktató honlapja volt) A Butapestnek már vége, Gróf utódképregényei pedig nem keltettek szenzációt, de most erre is van esély (már amekkora szenzáció magyar zenekar klipjéből egyáltalán lehet), a Blind Myself ugyanis Grófot kérte fel, hogy képesítse Ancient Scream Therapy című lemezük egy számát A klip a történetmesélős etűdök fogyatkozóban lévő táborát dúsítja; alapja az Életerő című negyedszázados sci-fi/horror, melynek mintájára a mindössze két csöves érdeklődését kiváltó zenekar elszívja a Slipknot és társai életerejét (vagy mi), hogy világsztárrá váljék Ugyancsak pihent sztori, de mulatni jól lehet rajta: Gróf rajzai azonnal felismerhetők, akárcsak a karikírozott szereplők, mind a Blind Myself tagjai, mind a hírességek A poénok pedig baromi jók, kezdve az ábrázolásmóddal, a telibe talált arckifejezésekkel - de kettő perc ötven másodperc alatt fix, hogy soha nem láttam még ennyi egyesével is hatásos rockzenei poént Az ősz hajú, unott képű James Hetfield például övön aluli és egyúttal csont nélküli találat, és igen egyedi a Superbutt együttes nevének képi ábrázolása is Azt persze lehet mondani, hogy kicsit belterjesek az olyan poénok, mint a magyar zászlós tetkójú Ignite-énekes vagy a Blind-főnök Gergő kutyája - de ha az ember véletlenül pont érti, miről van szó, akkor csak ennyivel többször fog nevetni Több animációs klipet a népnek! Kovács Bálint A klip megtekinthető a wwwblindmyselfcom oldalon ***** . .

A lelkünk előbányászására buzdít címével az Oasis új, hetedik albuma. A zenekarra vetítve ez valamiféle megtisztulási törekvést sugall, lelki megújulást, azt a gyökerekig visszaásó és onnan újrakezdő szándékot, amit a régóta futó zenekarok a karrier második szakaszában (leszálló ágában?) szívesen megfogalmaznak magukban, valószínűleg őszinte megújulási vágytól hajtva - meg persze a pár évente rendszeresen érkező lemezeket bágyadt beletörődéssel fogadó publikumot is felrázandó. Kovács Marcell

Leila, avagy eredeti nevén Leila Arab családja még 1979-ben, a sokak számára balvégzetű Khomeini-féle forradalom után hagyta el Iránt. Az ifjú perzsa hölgy idővel jó elfoglaltságot talált magának: már 1994-ben felfedezte magának a sikerei csúcsára érő Björk, s Leila legott ki is bérelhette magának a billentyűk mögötti zsámolyt (számos zenés DVD-n figyelhető meg ügyködése, például az 1994-ben rögzített Björk Unpluggedon is). - minek -

A művészettörténeti tézis szerint az erő alulról jön, de a rockzenében ennél pontosabban is lokalizálhatunk, s csupán az a kérdés, hogy akkor most New Yorkot, Londont vagy Berlint (netán Detroitot, esetleg Stockholmot) nevezzük-e a legfőbb energiatermelő központnak. A Stones és a Clash vagy a Ramones és a Sonic Youth nyom-e többet a latban? A választ, már persze a személyes ízlés mellett, elsősorban az határozza meg, hogy melyik időpillanatra kérdezünk rá. Most, 2008-ban például igencsak magabiztosan érvelhetünk újfent New York mellett, hiszen az onnan startolt TV on the Radiónál kinek volna szüksége komolyabb adura? Greff András

A Nemzeti Filharmonikusok zenetörténeti és szellemtörténeti jelentőségű koncertet adtak a hét végén. Az első részben eljátszották a Bartók főművének tartott Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című darabot, a másodikban bemutatták Szokolay Sándor Október végi tiszta lángok - oratorikus emlékezés Nagy Gáspár versciklusára elnevezésű álrekviemjét. Csont András

A véggel játszani - ez, úgy tűnik, évezredek óta evidens kötelessége minden drámaírónak, akár született zseni, mint például Samuel Beckett, akár iskolában tanulta a drámaírást, mint az angol Dennis Kelly; ez utóbbi is lehetséges út a színpadra, mint Kelly és mások példája mutatja. A Zsákutca című kétszereplős darab (szó szerinti címe "a vég után" lenne) bizonyos értelemben fölvonultatja a helyzet és a kétszereplősség dramaturgiai példatárát; jótanulósan leginkább. Csáki Judit

1928 őszén fényképfelvétel készült a Csók- Vaszary-osztály néhány növendékéről, az ún. Progresszív Művészek Csoportjáról. Korniss, Trauner Sándor és Kepes György fiatalos magabiztossággal tekint a jövőbe: az általuk kidolgozott konstruktív szürrealizmus - amely a francia és az orosz modernizmus legújabb eredményeit szintetizálta egyfajta egyetemes, közép-európai és egyúttal magyar avantgárd megteremtése céljából - a Műcsarnok májusi növendékkiállításán a kritikusok körében teljes sikert aratott. A főiskola vezetése és a kultúrpolitika ellenben az "anarchista, bolsevista banda" eltávolítása mellett döntött, a csoport 1930-ban - kiábrándulva a kassáki Munka-kör kollektivista, a technikai haladásban bizakodó légköréből - felbomlott, a tagok "világgá mentek". Traunerből világhírű díszlettervező, Kepesből a Bauhaus fénynyelv tanára lett, a hazatérő Korniss és Vajda pedig megtapasztalta, milyen érzés légüres térben, elszigetelten alkotni. Dékei Kriszta

Hogy mi mindenről maradtunk le a múlt évszázad hetvenes éveinek végén, ha nem időztünk Páhokon, azt megtudhatjuk mostanság a szerző Zalai Passió (2000) című eposzából, amely roppant eseményekről tudósít. Az 1949-ben Zala megyétől elrabolt Balaton-felvidék (Heléna) visszaszerzése érdekében tett több évtizedes küzdelem és Kolon István ("Akillesz") szervező munkájának eredményeként a Kolon-hadak "Vazstól" Székelyföldig gyűjtött csapata révén, rettenetes harcban és hatalmas véráldozatokkal (meghal Kolon István és a költő, Kökörcsin), végül is Székely Attila égből jött seregének segítségével (deus ex machina) döntő vereséget mérnek a rabló veszprémiekre (Trója), és Kádár János (Zeusz?) visszaadja, ami még megmaradt harminc év után Helenkából (Keszthely és még sok apró falu). A vígeposz látványos és üdítően szórakoztató mulatság, akár kötelező irodalom is lehetne a megye iskoláiban, de hogy a veszprémiek se legyenek érdektelenek, arról a mű vaskos, ám friss, kicsit Petőfi A helység kalapácsára emlékeztető humora és hangvétele gondoskodik. Sántha József

Boldog közlekedőnemzet az angol, akkora metróhálózatba, mint az övék, simán belefér egy mesemondási szándékkal életre hívott fantasybirodalom is. Míg balkáni végeinken már az is átlóg a tudományos fantasztikum térfelére, ha valaki megállót vizionál a Gellért térre, az angol illetőségű (ma már világsztár) Gaimannek azért ennél mélyebbre kellett ásnia, hogy elringassa olvasóit. A neves szerző, aki írásaival (The Sandman-képregények, Csillagpor - a sor hosszan folytatható) akkora adrenalinfröccsöt adott a felnőttmeséknek, hogy a közönség azóta sem tért magához a pörgésből, szóval ez a Gaiman gyakorlatilag a londoni metrótérképet regényesítette meg a Soseholban (leánykori nevén: Neverwhere, első kiadás: 1996), azt a színes hálózatot, amely pólók, hamutartók és esernyők ezreit díszíti a londoni szuvenírshopokban. Köves Gábor

Van itt egy csomó minden, amin jólnevelten és némileg tájékozatlanul el lehet csodálkozni. - ts -