Van itt egy csomó minden, amin jólnevelten és némileg tájékozatlanul el lehet csodálkozni.
A diktátorok iskolája vékony kötet, "elfér a zsebben" - nem is véletlenül, hiszen egy színdarabról van szó (komédia kilenc képben). Egyik vonatkozó közhelyünk úgy tartja, hogy Kästner (oh, persze méltatlanul) mint gyerekeknek dolgozó szerző van elpolcolva mifelénk (is), pedig írt ő mindenfélét. De színdarabot? Ezt speciel 1956-ban, kétségkívül felnőtteknek. Nem volt kezdő, például az Emil és a detektíveket szinte a megjelenése utáni pillanatban írta át (feltesszük, az elképesztő siker hatására) színpadra. De hát az gyerekmű. Egyik olvasatában feltétlenül. S nem is akarom én azt eldönteni, hogy melyik olvasat az igazi olvasat, de ajánlok egy próbát - vegyünk két 1931-ben készült filmet, Gerhard Lamprecht Emil és a detektívekjét (az UFA a színdarab hatása alatt rendelt forgatókönyvet a szerzőtől, amely aztán többszörös örök harag és személycserék után Billy Wilder változatában realizálódott) és Fritz Lang M - Egy város keresi a gyilkost című méltán nagyon híres művét. Két egymáshoz kapcsolódó mondat a zsarnokságról - ha akarom, a gyereket ki is hagyhatom belőle. Még az Emil 2003-as német, nyílegyenest gyerekekhez címzett változatáról is azt írtuk anno, hogy megnéznénk Tarr Béla rendezésében.
Annak fényében tehát, hogy Kästner mennyire volt otthonos színpadokon és zsarnokságokban, már szikrányi meglepetés nincs abban, hogy 1956-ban megjelentetett ('57-ben be is mutatták) egy zsarnokságot tárgyazó színdarabot. Az sem véletlen, hogy elfeledkezett róla a világ - ez csak egy komédia a "trójai szamárról". Hogy egyúttal minden rendszerváltás receptje is - létezhet arra számos cáfolat. Hogy a keletkezés idejétől ne távolodjunk messzire, Nagy Imre lett volna az a tr. szamár, akinek a gyomrában Kádár visszaszüremkedett? Simán el lehetne képzelni ilyes adaptációt magyar színpadon (rendező Vidnyánszky Attila, jegyzem meg tréfásan). A trójai szamárság lényege kábé az, hogy ami van (szinte állandóan zsarnokság), az már nem tartható fenn, de azért mégis jó lenne fenntartani, mert ha elmúlna, egy csomó embernek rossz lenne. Leginkább azoknak, akiknek a várható változásig jó volt, mert övék volt a hatalom. Hogy a hatalom ne vesszen el (s túlságosan ne is alakuljon át), arra való a trójai szamár. Mert az a szamár jön, a nép éljenzése közepette az élre áll, és elsőként ér a célba - aztán a tömeg, amelyik utána fut, egy szerencsétlen verzióban, mert elesett fáradtan a szalag átszakítása után, csak úgy átszalad rajta (csúnyábban: eltapossa). Hogy kik lennének a jók és kik a rosszak, ne keresgéljük. Azt sem, hogy Emil Tischbein nagy csapata véletlenül nem megtévesztett tömeg-e? Mindegy, lehet akár (korunk hősképe szerint) olyan tudatos, mint a zöldpárt egy szupermarketben - nem számít. Tömegi volta a lényeg. Nincsen minőség, legfeljebb utólagos minősítgetés. S jöhetnek végre, akik elsőként tapostak a szamárra, akik mindig a második sorban menetelnek. A pecsenyesütők lovagjai, az osztályvezető-helyettesek. Csak egy győztes forradalomtípust ismer az emberi történelem, az övékét, az osztályvezető-helyettesekét. De szívesen elolvasnám az Emil és a detektívek folytatását!
A diktátorok iskolája persze nem az, könnyed, nevettető darab, gördülékeny magyar mondatokban fontoskodó alhősökkel, szánni való bolondokkal. Háromnegyed óra alatt el lehet olvasni.
Fordította Fürst Anna. Partvonal Kiadó, 2008, 117 oldal, 2290 Ft, Chaval rajzaival
