Koncert - Önismeret - Kocsis, Bartók, Szokolay

  • Csont András
  • 2008. október 16.

Zene

A Nemzeti Filharmonikusok zenetörténeti és szellemtörténeti jelentőségű koncertet adtak a hét végén. Az első részben eljátszották a Bartók főművének tartott Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című darabot, a másodikban bemutatták Szokolay Sándor Október végi tiszta lángok - oratorikus emlékezés Nagy Gáspár versciklusára elnevezésű álrekviemjét. Csont András

A Nemzeti Filharmonikusok zenetörténeti és szellemtörténeti jelentőségű koncertet adtak a hét végén. Az első részben eljátszották a Bartók főművének tartott Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című darabot, a másodikban bemutatták Szokolay Sándor Október végi tiszta lángok - oratorikus emlékezés Nagy Gáspár versciklusára elnevezésű álrekviemjét.

Ha nagy szavakat akarnánk használni, azt mondhatnánk, a magyarságról volt szó, mégpedig mai önismeretünk állapotáról. A karmester, Kocsis Zoltán a Bartók-mű tökéletesen radikális olvasatát nyújtotta, átvilágította az unásig ismert partitúra minden szögletét. A fúga tétel meghökkentően gyors tempójával új karaktert adott az eddig gomolygó csillagzizegésként felfogott szakasznak. A másodikban még soha nem robbant ilyen erővel a tébolyult bartóki ritmika, a harmadik az egyetemes természetről szólt, a főtéma siratóját egészen cigányos hetykeséggel intonálva, a negyedikben pedig végre hitelesnek éreztük a más előadásokban kissé erőltetett, égig érő katarzist. Ez a valódi magyar önismeret, nem "szájmagyarság", hanem alapműveink folytonos felülvizsgálata.

Nyoma sincs ennek Szokolay művében. Az ismert 1848-1956 párhuzam a nemzeti hagyományba való bezárkózás egyik újabb elrettentő példája. A komponista rossz ízléséről már a szövegválasztás tanúskodik: Nagy Gáspár klapanciáit égbekiáltó ízlésficam egyesíteni a latin rekviemszöveggel. Az oratórium rokona és öntudatlanul folytatása a Rákosi-szisztéma monumentumainak, lásd Sugár Rezső: Hősi ének vagy Szabó Ferenc: Feltámadott a tenger. És bár ideológiailag éppen ellenkező premisszákra épít, az ellentét inkább látszólagos, mert ami egykor a "nép" megfoghatatlan entitásában látszott megtestesülni, az itt a "szent suhancok magyarságának" éppoly általános és üres kategóriájában oldódik fel. Közvetlen, differenciálatlan, reflektálatlan, affirmatív művészet - teljesen direkt módon dörgöli a hallgató arcába a Gondolatot/Eszmét; itt szinte beszédaktusként funkcionálnak a puszta megnevezések is; ha valaki kijelenti, hogy "szent suhancok", vagy "az örökre szent-évszámú Kedden", akkor ezzel performatív módon minden meg van mondva, már-már tettlegesen. Az ideologikus művészet mindig kollektív érdekű, valamiféle közös tudatra és egyfajta megfellebbezhetetlen, közösként átélt, vagy annak tételezett igazságra épít, azokéra, akiknek azonos és megkérdőjelezhetetlen jelentéssel bír mondjuk a "szent suhancok" kitétel. De mit tegyen a szekularizált befogadó, aki nem képes minden további nélkül, teljesen elfogulatlanul magáévá tenni a "szent suhancok" világszemléletét? Nem lehet Cordeliája a műélvezetnek, vagyis nem lehet az a növényszerű hallgató, aki hallgat és szeret.

Zeneileg meg mintha többuszodányi tejbegrízen kellett volna áthatolnunk, zsíros zenekari clusterekkel, formátlan kórusturbákkal, a Vérnászban még friss népi expresszionizmus végső kiárusításával. Az önismeret helyett retorikus öncsalást kaptunk. És a rémisztő kérdést: hogyan volt egyáltalán lehetséges Magyarországon Bartók?

Művészetek Palotája, október 10.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.