Ha van - Andy Garcia: El Tropico (film)

  • - kg -
  • 2006. december 21.

Zene

A filmgyárközeli mondás szerint egy filmre kívánkozó történettel mindenki rendelkezik. A filmkészítés azonban távolról sem az a demokratikus műfaj, ahol mindenki elmondhatja, mi nyomja a szívét, bár sokan azért így is próbálkoznak.

Még Andy Garciának is évtizedekbe tellett, míg kibeszélhette szülőföldje históriáját, pedig neki a Keresztapa is megvolt, ami akkor is nagy szó, ha a későn kezdőknek már csak a sercli jutott a sorozatból. Az El Tropico (leánykori nevén Lost City) szívügyfilm és Kuba-mozi, s mint ilyen, kétszeresen is hátrányos helyzetből indul. Garcia nem először viszi filmre Kuba-mániáját, ám elsőként állnak rendelkezésére az eposzkészítés pénzügyi eszközei. Che-szakállt és Fidel-barkót ragasztani kis költségvetés mellett is lehetséges, egy éjszakai lokál felépítéséhez azonban már bankhitel vagy komoly kapcsolatrendszer kell. Utóbbiból Garcia sem szűkölködött, ennyi világsztárt ugyanis még Sidney Pollacknak sem sikerült összeszednie, pedig ő egyenesen a Casablancát akarta újraforgatni Havannában. Garcia sem akar kevesebbet, bár, hogy valójában mit is, azon kívül persze, hogy minden lehetséges szögből ránk villantsa férfias mosolyát, nem teljesen világos. Erős a gyanúnk, hogy az apolitikus bártulajdonos története addig-addig érlelődött a fejében, míg maga is elhitte, hogy e remekművet vétek lenne nem megosztani a világgal. Erről szerencséjére Dustin Hoffmant és Bill Murrayt is sikerült meggyőznie, akik egy jó barátért egy igazán rossz filmet is elvisznek a hátukon.

A Paradigma Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”