mi a kotta?

Hamar munka

  • mi a kotta
  • 2018. május 5.

Zene

„Kedden, vagyis november 4-én a színházban akadémiát fogok adni, és mivel nincs velem egyetlen szimfóniám sem, sebbel-lobbal írok egy újat, amelynek addigra el kell készülnie. [...] Most zárom is soraimat, mert dolgoznom kell” – 1783 őszén így írt apjának Linzből Mozart, s a valóban alig néhány nap leforgása alatt összeütött

C-dúr szimfónia azóta is a Linzi melléknevet viseli. Ez a hamari és egyszersmind közkedvelt opus zárja majd hétfő este azt a Mozart-programot, amelynek előadója a Felvilágosodás Korának Zenekara lesz az együttes egyik tiszteletbeli karmestere, Sir Roger Norrington vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, április 9., fél nyolc). Két szimfónia mellett két kürtverseny is felhangzik majd ezen a koncerten, köztük a legkésőbb keletkezett D-dúr versenymű is, melynek majdani-mindenkori szólistáját Mozart a kotta fölé írt mókás megjegyzéseiben jó előre szamárnak titulálta: a csacsi kürtös ezúttal Roger Montgomery lesz.

Természetesen Norringtonék koncertje is a Budapesti Tavaszi Fesztivál műsorán szerepel, hiszen még mindig csupán a rendezvénysorozat derekán járunk. Ennek ékes bizonysága gyanánt jövő csütörtökön nem kisebb művész és eleven legenda, mint Martha Argerich érkezik majd körünkbe a Kremerata Baltica társaságában (Nemzeti Hangversenyterem, április 12., fél nyolc). A meghirdetett programot Liszt Esz-dúr zongoraversenye fogja beszegni. A virtuóz szólistát követelő mű – az emlegetett Mozart-szimfóniával szöges ellentétben – két és fél évtizeden át adott művészi feladatot a komponista számára: a versenyműnek így összesen öt változata létezik, ám a koncerten most mégis zeneszerző és zenekarvezető kortársunk, Gilles Colliard átiratában szólal majd meg.

„Ha ezt az operát grandiózus bukásnak nevezzük, akkor még barátságosak vagyunk!” – 1983-ban a The New York Times kritikusa használt ily lesújtó szavakat Leonard Bernstein utolsó zenés színpadi művének houstoni ősbemutatójáról beszámolván. A Quiet Place – ez az 1985-ben azután átdolgozott opera címe, s Bernstein e művét ugyancsak elénk hozza most a fesztivál. Az amerikai álom látleletének beillő darab a Müpával folytatólagosan együttműködő Neue Oper Wien előadásában ígérkezik, a 16. életévüket addigra szerencsésen betöltő olvasóink számára (Fesztivál Színház, április 9. és 10., hét óra).

És akkor itt lesz még nekünk, 16 év alattiaknak és felettieknek egyaránt, pár nagyszerű koncert a fesztivál programjától függetlenül is. Így a fiatal grúz zongorista, Khatia Buniatishvili, akiről többek között épp Argerich nyilatkozott lenyűgözve és lelkes elismeréssel, most újra a Concerto Budapest vendége lesz (Zeneakadémia, április 7., fél nyolc). Buniatishvili Csajkovszkij slágerét, a b-moll zongoraversenyt fogja eljátszani, s Keller Andrásék egyebekben is a tépett idegzetű mester tragikus sorsú olasz szerelmespárjainak szenteli az estét: Rómeó és Júlia, illetve Francesca da Rimini és Paolo Malatesta végzetes románcainak. Emmanuel Pahud és a Liszt Ferenc Kamarazenekar közös estjén pedig nemcsak a porosz Nagy Frigyes udvarának kedvelt muzsikusai, Carl Philipp Emanuel Bach, Quantz, Benda és Graun, de maga a koronás flótás is ott szerepel majd egy szerzeményével (Zeneakadémia, április 8., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.