mi a kotta?

Hamar munka

  • mi a kotta
  • 2018. május 5.

Zene

„Kedden, vagyis november 4-én a színházban akadémiát fogok adni, és mivel nincs velem egyetlen szimfóniám sem, sebbel-lobbal írok egy újat, amelynek addigra el kell készülnie. [...] Most zárom is soraimat, mert dolgoznom kell” – 1783 őszén így írt apjának Linzből Mozart, s a valóban alig néhány nap leforgása alatt összeütött

C-dúr szimfónia azóta is a Linzi melléknevet viseli. Ez a hamari és egyszersmind közkedvelt opus zárja majd hétfő este azt a Mozart-programot, amelynek előadója a Felvilágosodás Korának Zenekara lesz az együttes egyik tiszteletbeli karmestere, Sir Roger Norrington vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, április 9., fél nyolc). Két szimfónia mellett két kürtverseny is felhangzik majd ezen a koncerten, köztük a legkésőbb keletkezett D-dúr versenymű is, melynek majdani-mindenkori szólistáját Mozart a kotta fölé írt mókás megjegyzéseiben jó előre szamárnak titulálta: a csacsi kürtös ezúttal Roger Montgomery lesz.

Természetesen Norringtonék koncertje is a Budapesti Tavaszi Fesztivál műsorán szerepel, hiszen még mindig csupán a rendezvénysorozat derekán járunk. Ennek ékes bizonysága gyanánt jövő csütörtökön nem kisebb művész és eleven legenda, mint Martha Argerich érkezik majd körünkbe a Kremerata Baltica társaságában (Nemzeti Hangversenyterem, április 12., fél nyolc). A meghirdetett programot Liszt Esz-dúr zongoraversenye fogja beszegni. A virtuóz szólistát követelő mű – az emlegetett Mozart-szimfóniával szöges ellentétben – két és fél évtizeden át adott művészi feladatot a komponista számára: a versenyműnek így összesen öt változata létezik, ám a koncerten most mégis zeneszerző és zenekarvezető kortársunk, Gilles Colliard átiratában szólal majd meg.

„Ha ezt az operát grandiózus bukásnak nevezzük, akkor még barátságosak vagyunk!” – 1983-ban a The New York Times kritikusa használt ily lesújtó szavakat Leonard Bernstein utolsó zenés színpadi művének houstoni ősbemutatójáról beszámolván. A Quiet Place – ez az 1985-ben azután átdolgozott opera címe, s Bernstein e művét ugyancsak elénk hozza most a fesztivál. Az amerikai álom látleletének beillő darab a Müpával folytatólagosan együttműködő Neue Oper Wien előadásában ígérkezik, a 16. életévüket addigra szerencsésen betöltő olvasóink számára (Fesztivál Színház, április 9. és 10., hét óra).

És akkor itt lesz még nekünk, 16 év alattiaknak és felettieknek egyaránt, pár nagyszerű koncert a fesztivál programjától függetlenül is. Így a fiatal grúz zongorista, Khatia Buniatishvili, akiről többek között épp Argerich nyilatkozott lenyűgözve és lelkes elismeréssel, most újra a Concerto Budapest vendége lesz (Zeneakadémia, április 7., fél nyolc). Buniatishvili Csajkovszkij slágerét, a b-moll zongoraversenyt fogja eljátszani, s Keller Andrásék egyebekben is a tépett idegzetű mester tragikus sorsú olasz szerelmespárjainak szenteli az estét: Rómeó és Júlia, illetve Francesca da Rimini és Paolo Malatesta végzetes románcainak. Emmanuel Pahud és a Liszt Ferenc Kamarazenekar közös estjén pedig nemcsak a porosz Nagy Frigyes udvarának kedvelt muzsikusai, Carl Philipp Emanuel Bach, Quantz, Benda és Graun, de maga a koronás flótás is ott szerepel majd egy szerzeményével (Zeneakadémia, április 8., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.