hely - DOROTHEA KÁVÉZÓ

  • Babiczky Tibor
  • 2008. szeptember 18.

Zene

A macskakövekkel kirakott kis beugró tér közepén egy hatalmas, borostyánnal benőtt fa áll. Körülötte apró asztalok, egy ódon kapubolt, ablak, viharvert cégér.

A macskakövekkel kirakott kis beugró tér közepén egy hatalmas, borostyánnal benõtt fa áll. Körülötte apró asztalok, egy ódon kapubolt, ablak, viharvert cégér. A hely mottója: "Éljél nappal". Na igen, hiszen a Dorothea reggel 8-tól este 10-ig tart nyitva (szombatonként 11-ig). A hely és a környezet olyan, mint valahol Dél-Olaszországban talán. Ott tapasztalható ugyanis az a lakájos idõtlenség, amit Szentendre eme zugában érezhet az arra járó. Kényelmes és fesztelen tétlenség. A Dorothea azon kevés helyek egyike, amelyik alkalmas mind a szemlélõdésre, mind az elmélyült beszélgetésre. A kávé márkája titok, ízléses, aranyszegélyû csészékben szolgálják fel. Erõs és karakteres. A csapolás is tökéletes: Vendelin fiam kocsmárosa nem méri bõven a habot. A borválaszték széles körû, és ami egyre ritkább Magyarországon, a hõfokok is stimmelnek. Házi készítésû limonádét is rendelhetünk, friss citrommal, és - igény szerint - mentával, bodzával vagy eperrel. Az egyéb üdítõitalok szervírozását szintén kreativitás jellemzi (jó példa erre a gyömbéres körtelé lime-karikával). Ételben azt kapja az ember, amit egy ilyen jellegû helyen kapnia kell (és lehet): szendvicsek, egyszerûbb mediterrán fogások állnak gyomrunk rendelkezésére.

És aztán a légkör. A terasz legtöbb asztalánál törzsvendégek ülnek, az pedig régi tapasztalat, hogy a törzsvendégek beszélgetése (hangja, hangszíne) egészen más, mint az egyszerû betévedõké. Megnyugtató duruzsolás vesz körül. Az egyik asztalnál higgadt politizálás folyik. A másiknál ifjak hajolnak folyóiratok fölé. A harmadiknál nõk csivitelnek. Mind itt beszélnek meg mindent, és valószínûleg mind ismerik is már egymást. A pincér pedig tökéletes. Csendes figyelem és figyelmesség, barátságosság - mindez pedig bármiféle intimpistáskodás nélkül. Kérdés nélkül is tudja, hogy "idegen" vagyok, így aztán a számla rendezése után fejbõl elmondja a Budapestre tartó busz- és HÉV-menetrendet. Nehéz szívvel indulok haza.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.