Koncert

Ibér tükrök

Jesús López-Cobos és a MÁV Szimfonikusok

  • Csengery Kristóf
  • 2017. április 2.

Zene

Ugyanazt látjuk, ha magunk nézünk tükörbe, mint ha valaki más tartja elénk a tükröt? Azt gondolnánk, igen.

A nemzetközi hírű spanyol karmester budapesti vendégszereplése után elgondolkozva mégis hajlamosak volnánk úgy érezni: a két helyzet nem egészen azonos, ennek nyomán pedig a tükörben megjelenő portré vonásai is különbözhetnek. A hetvenhét esztendős Jesús López-Cobos Spanyolország szülötte, nem csoda hát, ha „mesterségem címere” gesztussal csupa spanyolos hangvételű művet vezényelt az őt meghívó MÁV Szimfonikus Zenekar élén. Igen ám, de a négy kompozíció közül csak kettőt írt ténylegesen is spanyol szerző (De Falla, a 20. század legnagyobb spanyol komponistája), egy-egy másikat orosz romantikus (Rimszkij-Korszakov), illetve századfordulós francia (Ravel) alkotott. A koncert fő tanulsága az volt, hogy a „spanyolosság”, az „ibér karakter” a zenében mást jelent azoknak, akik nem spanyolok, és mást azoknak, akik igen. Az előbbiek számára ebben a helyzetben több az egzotikum, nagyobb a távolság és különlegesség varázsa és meghatározóbb az ínyenc érzékiség, míg az utóbbiak hajlamosak önnön spanyolságukat nyersebben és természetesebben, kevesebb „idegenforgalmi” attitűddel és több földközeli folklór­elemmel megélni és ábrázolni.

López-Cobos világfi, az volt már tanulóéveiben is, hiszen nemcsak a madridi egyetemen képezte magát (ott bölcsésztanulmányokat folytatott), hanem a kor két nagy karmester-pedagógusánál, az olasz Franco Ferraránál és az osztrák-magyar Hans Swarowskynál is. Pályája egyik legfényesebb korszaka volt, amikor a nyolcvanas években Európa egyik fontos operaházát, a berlini Deutsche Opert vezette, a budapesti koncertet megelőzően pedig éppen a Chicagói Szimfonikusok élén adott nagy sikerű koncerteket. Ereje és szuggesztivitása teljében lévő, érett és bölcs muzsikus. Utóbbi tulajdonságai elsősorban abban nyilvánulnak meg, hogy tudja, milyen sok tud lenni – sőt, alighanem a legtöbb – a kevés. Nem értelmezve és nem is ábrázolva vezényel, hanem minimalizált gesztusrendszerrel, visszafogottan. Viszont nagyon igényes, s ennek nyomán keze alatt a Csaba Péter kiváló munkájának köszönhetően hosszú ideje igen jó állapotban lévő zenekar a szokottnál is kedvezőbb formában játszott, egységes és tónusos vonóshangzással, igényesen megformált fúvósszólókkal. Utóbbiakból Ravel és Rimszkij-Korszakov cizellált hangszerelésű partitúráiban bőven akad.

Utóbbi Spanyol capricciójából remekül sikerült felszínre hozni a műben rejlő reprezentatív karaktert, temperamentumot és életörömöt, a partitúra pazar hangszerelésének számtalan színét és árnyalatát. Életteli tempóvételek követték egymást, újra és újra rácsodálkozhattunk a kiváló fúvós­szólókra: az oboa, a trombita, a kürt megmozdulásaira, no és persze a mű egyik fontos szereplőjére, a koncertmesterre, akinek szintén mutatós és egyéni szólókat komponált a szerző (Trejer István ült az első pultnál). Ravel azonos című műve nagyon más: itt a zenében megjelenő páratartalom és atmoszféra a döntő: a feszültség, a lefojtott hangulat, a spanyolos életérzés dekadens vetülete – és mindenekfelett az erotika. Erotikát persze De Fallánál is találunk, nem is keveset, az Éjszakák spanyol kertekben című rendhagyó zongoraverseny tételeiben. A huszonkét éves Juan Pérez Floristán ráérzett a mű által megkövetelt erőteljes ritmika és éles rajzolatú dallamosság ideáljára, játékát az éles fény-árnyék hatásokkal dolgozó mű plaszticitását érvényre juttató pergő billentés, áttekinthető faktúra és temperamentummal átlelkesített virtuozitás jellemezte. S ha arra a kérdésre akarunk választ adni, mit tett hozzá mindehhez De Falla híres balettje, A háromszögletű kalap két szvitje López-Cobos és a zenekar előadásában, elsősorban a sorjázó tánckarakterek által közvetített életörömöt, a folklorisztikus hangulatú életképek gazdag és színes kidolgozását kell említenünk.

Müpa, február 23.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.