Koncert

Jótékony skizofrénia

Alex Clare Budapesten

Zene

Alex Clare-nek nincs nehéz dolga: jóságos Mikulás kinézetével, jópofa szövegeivel, érces hangjával felmegy a színpadra, elénekli a Too Close-t vagy a Never Let You Go-t, a közönség hatalmas sikoltozásban tör ki, mindenki magasba tartja a mobilját, hogy mindezt rögzítse (tényleg, minek?), és kész a siker, mindenki imádja.

Ám Alex Clare-nek akkor már nehéz dolga van, ha a slágerek „felmondásán” túl igazi aha élményt is szeretne nyújtani. A harmincas évei elején járó brit zenész különös figura: soul- vagy jazzdalokhoz illő karcos-dögös hangjával és egy szál gitárral csodákra képes, mégis többnyire dubstephez, d’n’b-hez és dancehallhoz nyúl, hogy akusztikusan tökéletesen működő szerzeményeit teljesen más stílusba ültesse át – egyébként nagy sikerrel.

Az énekes tavaly novemberben megjelent harmadik albumával, a Tail of Lionsszal turnézik a kontinensen, így nálunk is adott koncertet – nem is egyet, rögtön kettőt. Az este első felében megszólaltak a szeletős ritmusok, dübörgött az Up All Night, a Relax My Beloved vagy a Hummingbird, és persze a kötelezőnél is kötelezőbb megasláger, a Too Close. A dobbal és gitárral kiegészült dubstepes hangzás egy percig sem volt unalmas, nem volt olyan érzésünk, hogy végig ugyanazt a dalt hallgatjuk. De egy jó óra után elhagyták a színpadot zenésztársai, előkerült a gitár, az az egy szál gitár, elcsöndesedett a terem, és jött a soulénekes Alex Clare, az Unconditional és a Sparks. És elkezdődött egy másik koncert. A zúzós, villódzó fényekkel kísért drum and bass mai világából hirtelen egy kicsit az Inside of Llewyn Davis hatvanas évekbeli New Yorkjába, egy kicsit meg a Django elszabadul véráztatta prérijére kerültünk, Clare pedig megmutatta, hogyan kell libabőrösre énekelni a közönséget. A zenész és közönsége láthatóan mindkét stílust élvezi, a dalok mindkét keretben megállják a helyüket. Alex Clare jó zenész, otthon érzi magát mindkét zenei világban és ez jól is áll neki. De a dubstepnél egyértelműen a zene dominál, elnyomva az énekes fantasztikus hangját, ami viszont egy szál gitárkísérettel erőteljessé válik és utat talál magának. Ha nincs a koncert második fele, magunkat kitombolva, elégedetten távozhattunk volna. De megtörtént, így vele együtt aha élményt is kaptunk a belépő mellé.

A38, február 23.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.