Interjú

„Jó arc vagyok”

Baksa-Soós Attila zenész, író

Zene

Íróként több műfajban is kipróbálta már magát, és két nagyon különböző zenekarban is énekel. A megfigyelői pozícióról, a tervszerűség hiányáról és az összművészeti alkotások szépségéről is beszélgettünk a Rühös Foxi és a Wake Up 1230 frontemberével, akit az arizonai sivatag közepén értünk utol telefonon.

Magyar Narancs: Mit csinálsz az Egyesült Államokban?

Baksa-Soós Attila: Leginkább nyaralok. Baromira szükségem volt már a távlatokra. Hogy nézhessek a messzeségbe, ahol nincsenek óriásplakátok, ahol nem ijesztgetnek mindenféle szörnyű hírekkel, és csak cserjéket, bokrokat látok. Az előbb, mondjuk, láttam egy szarvast, meg egy gyalogkakukkot is.

MN: Még a Miki357-tel közös kötetetek, a Tempó (2018) kapcsán olvastam rólad egy könyvajánlóban, hogy te vagy az az ember, aki mindenkit ismer, és akit mindenki ismer a hazai underground körökben, de a legtöbben nem tudják felidézni, hogy mikor találkoztak veled először. Te emlékszel, hogy hogyan csöppentél a közegbe?

BSA: Azt hittem, azt fogod kérdezni, mikor találkoztam magammal először. Egyébként erre teljesen tisztán emlékszem: háromévesen, és rögtön rájöttem: jó arc vagyok. Valójában gyerekkorom óta vagyok a közeg része. Sokáig Németországban éltem, de ez nem jelentette azt, hogy megszakadt volna a kapcsolatom Magyarországgal. Sokat lógtam itthon, a legtöbb barátom magyar volt. Sőt kizárólag Magyarországon voltak barátaim.

MN: A zenei pályád viszont akkor indult be igazán, amikor 2000-ben hazaköltöztél.

BSA: Igen, bár hozzáteszem, hogy klasszikus zenei vonalon nevelkedtem. Ének-zenei általános iskolába jártam, aztán felvettek a konziba, ahová nem mentem el végül. Ezután költöztem ki Németországba, és amikor hazajöttem, akkor kezdődött el ez az egész zenei őrület. Ha megpróbálom felidézni, azt hiszem a Fészek Klub volt az első olyan kulcsfontosságú létesítmény az életemben, ahol összefonódtak a barátságok és a zenei kapcsolatok. Nettó nyolc-tíz hónapot eltöltöttem ott az életemből, és ezt nem is adnám oda semmiért.

MN: A Tempóban zenészportrékhoz írtál verseket, míg a korábban megjelent kétrészes Rocklitera (2011, 2012) esetében magyar zenekarokról írtál novellákat. Ha benne is vagy a történések közepében, alapvetően megfigyelő típus vagy?

BSA: Valóban nagy megfigyelő vagyok, és jól is esik ez a pozíció. Imádok emberek között lógni és dumálni, de azt a helyzetet is nagyon szeretem, amikor leülök a szoba közepére – de szigorúan a közepére – egy házibuliban, és onnan figyelem, hogy mi történik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.