Interjú

„Jó arc vagyok”

Baksa-Soós Attila zenész, író

Zene

Íróként több műfajban is kipróbálta már magát, és két nagyon különböző zenekarban is énekel. A megfigyelői pozícióról, a tervszerűség hiányáról és az összművészeti alkotások szépségéről is beszélgettünk a Rühös Foxi és a Wake Up 1230 frontemberével, akit az arizonai sivatag közepén értünk utol telefonon.

Magyar Narancs: Mit csinálsz az Egyesült Államokban?

Baksa-Soós Attila: Leginkább nyaralok. Baromira szükségem volt már a távlatokra. Hogy nézhessek a messzeségbe, ahol nincsenek óriásplakátok, ahol nem ijesztgetnek mindenféle szörnyű hírekkel, és csak cserjéket, bokrokat látok. Az előbb, mondjuk, láttam egy szarvast, meg egy gyalogkakukkot is.

MN: Még a Miki357-tel közös kötetetek, a Tempó (2018) kapcsán olvastam rólad egy könyvajánlóban, hogy te vagy az az ember, aki mindenkit ismer, és akit mindenki ismer a hazai underground körökben, de a legtöbben nem tudják felidézni, hogy mikor találkoztak veled először. Te emlékszel, hogy hogyan csöppentél a közegbe?

BSA: Azt hittem, azt fogod kérdezni, mikor találkoztam magammal először. Egyébként erre teljesen tisztán emlékszem: háromévesen, és rögtön rájöttem: jó arc vagyok. Valójában gyerekkorom óta vagyok a közeg része. Sokáig Németországban éltem, de ez nem jelentette azt, hogy megszakadt volna a kapcsolatom Magyarországgal. Sokat lógtam itthon, a legtöbb barátom magyar volt. Sőt kizárólag Magyarországon voltak barátaim.

MN: A zenei pályád viszont akkor indult be igazán, amikor 2000-ben hazaköltöztél.

BSA: Igen, bár hozzáteszem, hogy klasszikus zenei vonalon nevelkedtem. Ének-zenei általános iskolába jártam, aztán felvettek a konziba, ahová nem mentem el végül. Ezután költöztem ki Németországba, és amikor hazajöttem, akkor kezdődött el ez az egész zenei őrület. Ha megpróbálom felidézni, azt hiszem a Fészek Klub volt az első olyan kulcsfontosságú létesítmény az életemben, ahol összefonódtak a barátságok és a zenei kapcsolatok. Nettó nyolc-tíz hónapot eltöltöttem ott az életemből, és ezt nem is adnám oda semmiért.

MN: A Tempóban zenészportrékhoz írtál verseket, míg a korábban megjelent kétrészes Rocklitera (2011, 2012) esetében magyar zenekarokról írtál novellákat. Ha benne is vagy a történések közepében, alapvetően megfigyelő típus vagy?

BSA: Valóban nagy megfigyelő vagyok, és jól is esik ez a pozíció. Imádok emberek között lógni és dumálni, de azt a helyzetet is nagyon szeretem, amikor leülök a szoba közepére – de szigorúan a közepére – egy házibuliban, és onnan figyelem, hogy mi történik.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Sivatag

Kísérteties a dolog. Egy közösségben vagyunk, mindenki fiatal, tele tervekkel, életörömmel, szabadságvággyal. A csoportdinamika ugyan itt is működik, vannak nyertesei és vesztesei a baráti és párkapcsolatoknak, de mégis az együvé tartozás élménye a meghatározó.

Kínzó mindennapok

Lee Daniels valószínűleg jót akart. A Szabadíts meg a gonosztól azért is irritáló élmény, mert a jó szándék és a koherensnek szánt szerkezet fokozatosan és szemmel láthatóan hullik darabokra. A rendező megtörtént eset alapján dolgozott: egy egyedülálló anyát és három gyermekét állítólag démonok kezdték gyötörni, amikor a 2010-es években egy indianai városkába költöztek.

A kenyér hangja

Augusztus 20-án mindig történik valami, szokhattunk hozzá az utóbbi években. A hivatalosan elvileg „az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékünnepe” névre hallgató napon elég kevés szó esik a közösségi terekben az államalapításról vagy Szent István emlékezetéről, annál több a várható esti széllökések erejéről.

Kiteljesedhetsz kedvemre

Vajon beszélgetnek-e az óráink, cipőink, amíg nem vagyunk otthon? Érdekel-e bárkit, hogy mit is mondanak, s nem elég kizárólag a használatuk közben foglalkoznunk velük? Könnyen lehet, hogy csak magukban kattognak vagy elmennének valahová, de egy lépést sem tehetnek, amíg mi nem akarjuk.

Dörnhauban nyugtalan a tőke

Naplóregényként határozza meg fülszövege, de az 1944 áprilisában Bácskából deportált és tizennégy hónapig fogva tartott újságíró, költő, Debreczeni József nem írhatott naplót. Auschwitzba érkezése után hosszú ideig rendes ruhája sem volt, nemhogy papírja, írószerszáma.

Mickey, Disneyland királya

Döbbenetes látvány tárul a Sikló felső állomására érkező utasok és mindazok elé, akik a Budavári Palota környékét veszik célba, bár ezzel nem mondunk újat. A Várnegyed évek óta abszurd felvonulási terület, tételesen is felsorolhatnánk mindazon „régi” építményeket, amelyeket mostanában húztak, húznak fel abból a célból, hogy újra úgy nézzen ki a környék, mint 1900 és 1944 között.

Színtiszta politika

Magyar Péter kórházjárása politikai esemény volt. Lendületes ellenzéki politizálás, egy olyan kampány, amely nemcsak a főszereplővé emelt közvetítő politikai tőkéjét volt hivatott növelni, de okkal lehetett bízni abban is, hogy az akció ráirányítja a társadalom figyelmét egy hosszú ideje velünk létező borzalomra: az állami gyógyellátás katasztrofális állapotára.

Örök Quaestor

Nyolc év után született meg az elsőfokú ítélet az ún. Quaestor-ügyben. A cég 2015-ös bedőlése máig példátlan méretű anyagi kárt okozott (többnyire kis)befektetők tömegeinek. Az 1990-es évek közepén indult, és az ezredforduló tájékától lényegében a piramisjátékok elve alapján működtetett brókercég évekig tartó sikertörténete nemcsak a „fent lévők” gátlástalan pénzszerzéséről, de a hazai pénzügyi kultúra gyengeségéről, a kisbefektetők mindent (józanságot, körültekintést, stb.) felülíró mohóságából fakadó ostobaságáról és hiszékenységéről is pontos látleletet adott.

Érintettek

Kiégett fűcsomókon lépkedünk a semmi közepén. Elegáns embe­rek bizarr menete a harmincöt fokos hőségben. Diplomaták, különböző szervezetek képviselői, új­ság­írók, szervezők – és cigányok, főként fiatalok, akik sem ezek, sem azok közé nem tartoznak.

 

„Gyanútlanul mentem”

Senki nem tudja pontosan, miért vették ki az olimpiai gyaloglás vegyes váltójából az eredetileg nevezett Oláh Barbarát. Edzéseredményei ezt nem indokolták, igaz, azokat a szövetség vezetői nem ismerték.

Amihez csak hozzányúlnak

Gyakorlatilag nem lehet megélni azokból a fizetésekből, amelyeket az ELTE egyes karain az oktatóknak fizetnek, és hiába őrzi pozícióját az egyetem a nemzetközi rangsorokban, a kormány inkább az NKE-n építene ki a semmiből tanárképző kart ahelyett, hogy az ELTE-t fejlesztené. Mi lesz a jövőben az állami egyetemek sorsa?