Pjotr Iljics Csajkovszkij egész életében titkolta másságát, bár gyanús körülmények bőven akadtak: alibiből köttetett házassága szűziesen kezdődött, méla felesége „mindennel egyetértett, mindennel elégedett volt”, azzal is, hogy nászéjszakájuk egy vasúti fülkében zajlott, ahol a zeneszerző gyorsan mély álomba merült anélkül, hogy kezdeményezett volna. Ha előbb nem is, legalább a zeneszerző temetésén gyanús volt sokak számára, hogy hivatalosan kolera végzett vele, mégis nyitott volt a koporsó, s néhányan magukról megfeledkezve csókolgatták a halott arcát. Máig nem tudjuk: megoszlanak a vélemények abban, hogy vajon méreggel vagy máshogyan okozta saját halálát, vagy tényleg betegség vitte sírba. „Szegény Pjotr Iljics Csajkovszkij mindig az öngyilkosság határán volt, annyira félt, hogy kiderül róla, hogy pederaszta” – mondta Gyagilev, a neves impresszárió, az Orosz Balett vezetője, Stravinsky nagy sikereinek főszereplője. „Ma, ha kiderül, hogy nem vagy az, jobb, ha főbe lövöd magad.” (Nézzük el a píszímentes megfogalmazást a cilinderes úriembernek, mentségére szóljon, hogy maga is meleg volt, és mint afféle hóbortra, állandóan rá akarta beszélni Stravinskyt, hogy váltson csapatot.) Amikor beszélgetőpartnerei tiltakozásul heteroszexuális zeneszerzők garmadáját hozták fel ellenpéldaként, Gyagilev letorkollta őket: „Badarság. Kettő közülük szeretne pederaszta lenni, csak nem mer, a harmadik pedig impotens.”
Két népszerű vonósszerenád csendül fel a Danubia Zenekar nyári koncertjén: az egyik, a népszerűbb, természetesen Csajkovszkijé, a másik sem kevésbé ihletett darab, Dvořák kompozíciója. Az óbudai együttest Hámori Máté vezényli (Magyar Zene Háza, július 11., 19 óra).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
