Ahogy Haas újabb Brenner-sztorikba keveredik, úgy hõse sem tud szabadulni a hulláktól, pedig az egész szaglászás csak egy feltételezett, régi pedofilügy körül indul. Az osztrák gyilkosságturizmus következõ állomása Salzburg, méghozzá egy fiúinternátus, ám a nyomok, illetve egy feldarabolt test maradványai hamar kivezetnek az ódon falak közül, s a pikáns kaland az egyháztól kis németországi kitérõvel egészen az Ünnepi Játékokig ágadzik-bogadzik.
A történetrõl olyan sokat nem érdemes, és nem is lehet elárulni: hasonló mintákat követ, mint eddig. A szófordulatok is többnyire ismerõsen csengenek, Haas morbid humorát, abszurd helyzeteit mégsem lehet megunni. Bár a Jöjj, édes halál!-ig tartó fejlõdés (ahogy a cselekmény és a nyelv egyensúlyra talált, és a szöveg elkezdett valóban krimiként is mûködni) most mintha megtorpanna, és a Silentium! egy hajszállal gyengébb lenne az elõzõ kötetnél, Haas leleménye azért még bõven kitart. Az embernek az az érzése támad, hogy mifelénk csak ilyesmi stílussal és szatirikus kritikával lehet hiteles, mai krimit gyúrni az ésszel gyakran felfoghatatlan bûnügyi esetekbõl.
Fordította: Bán Zoltán András. Scolar, 2011, 230 oldal, 2450 Ft
****
