könyv - Wolf Haas: Silentium!

  • - ruprech -
  • 2011. április 14.

Zene

"Hogy először mindig a lényegtelenben látta meg a lényegest" - mondja Haas narrátora a Brennerről. Persze jellemző ez rá is; a sok fecsegés között ott vannak a nyomok, mégsem rakható ki a megfejtés.
"Hogy elõször mindig a lényegtelenben látta meg a lényegest" - mondja Haas narrátora a Brennerrõl. Persze jellemzõ ez rá is; a sok fecsegés között ott vannak a nyomok, mégsem rakható ki a megfejtés. Talán, mert a titokzatos elbeszélõ olyan távolra szövegeli magát a sztorijától, hogy olvasója csak a fákat látja már, nem pedig a rengeteget. De a végén minden összeáll. Látszik, Haas megint nagyon komplex szöveget épített fel, egyetlen félmondat sem felesleges. Még akkor sem véletlenül hangzanak el bizonyos információk és anekdoták, ha nem is kötõdnek szorosan a nyomozás végkifejletéhez. Szépen szövi asszociációit (az olykor a tudattalanjával nyomozó Brenner egyik fontos eszközét), motívumait, és ismét bõven él gúnyos iróniájával.

Ahogy Haas újabb Brenner-sztorikba keveredik, úgy hõse sem tud szabadulni a hulláktól, pedig az egész szaglászás csak egy feltételezett, régi pedofilügy körül indul. Az osztrák gyilkosságturizmus következõ állomása Salzburg, méghozzá egy fiúinternátus, ám a nyomok, illetve egy feldarabolt test maradványai hamar kivezetnek az ódon falak közül, s a pikáns kaland az egyháztól kis németországi kitérõvel egészen az Ünnepi Játékokig ágadzik-bogadzik.

A történetrõl olyan sokat nem érdemes, és nem is lehet elárulni: hasonló mintákat követ, mint eddig. A szófordulatok is többnyire ismerõsen csengenek, Haas morbid humorát, abszurd helyzeteit mégsem lehet megunni. Bár a Jöjj, édes halál!-ig tartó fejlõdés (ahogy a cselekmény és a nyelv egyensúlyra talált, és a szöveg elkezdett valóban krimiként is mûködni) most mintha megtorpanna, és a Silentium! egy hajszállal gyengébb lenne az elõzõ kötetnél, Haas leleménye azért még bõven kitart. Az embernek az az érzése támad, hogy mifelénk csak ilyesmi stílussal és szatirikus kritikával lehet hiteles, mai krimit gyúrni az ésszel gyakran felfoghatatlan bûnügyi esetekbõl.

Fordította: Bán Zoltán András. Scolar, 2011, 230 oldal, 2450 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.