„Az okosságommal soha nem megyek semmire… Ha tudom, hogy valamit hogy kell megcsinálni, ilyen forma lesz, ilyen variációk vagy ilyen szisztéma, akkor rendszerint nem írom meg. […] Ártatlanok vagyunk abban, ha sikerül valami, mint ahogyan abban is, ha nem.” Bár igazán nem állítható, hogy csak úgy osztogatná az interjúkat, e mondatok mégis egy interjú során hagyták el Kurtág György száját: bizonyítva bölcsességét, s érzékeltetve azt az alázatot, mellyel a nagy magyar zeneszerző az alkotás folyamatához viszonyul. Zenénk eleven klasszikusa, akit néhány esztendeje lapunk címoldalán köszöntöttünk, most februárban fogja betölteni a kilencvenedik életévét, s ennek méltó megünneplésére a BMC, a Müpa és a Zeneakadémia imponáló koncertsorozattal készül. Vasárnap, a fesztivál első estéjén például maga a kiváló és (örök)ifjabb pályatárs, Eötvös Péter irányítja majd az UMZE Kamaraegyüttesét és Natalia Zagorinskaya énekszavát (BMC, február 14., fél nyolc). E nyitókoncerten a Vékony Ildikó cimbalomművész emlékezetére szerzett Szálkák, Kurtág Négy Ahmatova-költeménye, valamint a nevezetes orosz nyelvű dalciklus, a komponista számára a világhírt meghozó 1981-es A boldogult R. V. Truszova üzenetei is fölhangzik, utóbbiban ezzel az erotikus Csasztuskával:
„Harapj alul, harapj felül,
mellembe harapjál!
Eléd állok meztelenül,
bárhol, de harapj már!”
„A közönség semmiféle képzelőerővel nem rendelkezik; így aztán azok a művek, melyek kizárólag a képzelőerőre bízzák magukat, nem nyerik el a közönség tetszését. A következő hangszeres jelenet is ebbe az osztályba sorolható, ezért úgy vélem, mindig ki kell hagyni, hacsak a szimfóniát nem olyan elit hallgatóság előtt játsszák, amely különösen jól ismeri Shakespeare tragédiájának ötödik felvonását, Garrick költői átiratában. Ezzel azt akarom mondani, hogy százból kilencvenkilenc alkalommal ki kell hagyni.” Ezeket a közönségkicsinylő sorokat írta Hector Berlioz drámai szimfóniája, a Rómeó és Júlia hatodik tételének (Rómeó a Capuletek kriptájában) partitúrája fölé, s minthogy a színésznek (is) legendás David Garrick „költői átirata” manapság már egyáltalán nem forog közkézen, így a szerző alighanem most szerdán is elhagyatná ezt a modern hangütésű tételt. Mindazonáltal Berlioz igazolt távollétében mi mégis a szimfónia teljes egészét meghallgathatjuk majd: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara előadásában, Kovács János vezényletével (Zeneakadémia, február 17., fél nyolc).
S miközben sietve jelezzük, hogy a Kurtág György születésnapját ünneplő koncertekből nem csupán a közeli napokra, de még a következő ajánlónkba is jut majd, zárjuk most egy másik kortárs magyar komponista, az előadónak is remek Oláh Kálmán emlegetésével. A dzsessz világa felől érkező zeneszerző-zongorista pénteki szerzői estjén négy szimfonikus zenekari kompozíció is elhangzik majd az Óbudai Danubia Zenekar és Kovács László karmester előadásában, mielőtt a koncert második felében vissza nem érünk Oláh legsajátabb előadói terepére (Nemzeti Hangversenyterem, február 12., fél nyolc).
