mi a kotta?

Kilencven

  • mi a kotta
  • 2016. március 11.

Zene

„Az okosságommal soha nem megyek semmire… Ha tudom, hogy valamit hogy kell megcsinálni, ilyen forma lesz, ilyen variációk vagy ilyen szisztéma, akkor rendszerint nem írom meg. […] Ártatlanok vagyunk abban, ha sikerül valami, mint ahogyan abban is, ha nem.” Bár igazán nem állítható, hogy csak úgy osztogatná az interjúkat, e mondatok mégis egy interjú során hagyták el Kurtág György száját: bizonyítva bölcsességét, s érzékeltetve azt az alázatot, mellyel a nagy magyar zeneszerző az alkotás folyamatához viszonyul. Zenénk eleven klasszikusa, akit néhány esztendeje lapunk címoldalán köszöntöttünk, most februárban fogja betölteni a kilencvenedik életévét, s ennek méltó megünneplésére a BMC, a Müpa és a Zeneakadémia imponáló koncertsorozattal készül. Vasárnap, a fesztivál első estéjén például maga a kiváló és (örök)ifjabb pályatárs, Eötvös Péter irányítja majd az UMZE Kamaraegyüttesét és Natalia Zagorinskaya énekszavát (BMC, február 14., fél nyolc). E nyitókoncerten a Vékony Ildikó cimbalomművész emlékezetére szerzett Szálkák, Kurtág Négy Ahmatova-költeménye, valamint a nevezetes orosz nyelvű dalciklus, a komponista számára a világhírt meghozó 1981-es A boldogult R. V. Truszova üzenetei is fölhangzik, utóbbiban ezzel az erotikus Csasztuskával:

„Harapj alul, harapj felül,

mellembe harapjál!

Eléd állok meztelenül,

bárhol, de harapj már!”

„A közönség semmiféle képzelőerővel nem rendelkezik; így aztán azok a művek, melyek kizárólag a képzelőerőre bízzák magukat, nem nyerik el a közönség tetszését. A következő hangszeres jelenet is ebbe az osztályba sorolható, ezért úgy vélem, mindig ki kell hagyni, hacsak a szimfóniát nem olyan elit hallgatóság előtt játsszák, amely különösen jól ismeri Shakespeare tragédiájának ötödik felvonását, Garrick költői átiratában. Ezzel azt akarom mondani, hogy százból kilencvenkilenc alkalommal ki kell hagyni.” Ezeket a közönségkicsinylő sorokat írta Hector Berlioz drámai szimfóniája, a Rómeó és Júlia hatodik tételének (Rómeó a Capuletek kriptájában) partitúrája fölé, s minthogy a színésznek (is) legendás David Garrick „költői átirata” manapság már egyáltalán nem forog közkézen, így a szerző alighanem most szerdán is elhagyatná ezt a modern hang­ütésű tételt. Mindazonáltal Berlioz igazolt távollétében mi mégis a szimfónia teljes egészét meghallgathatjuk majd: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara előadásában, Kovács János vezényletével (Zeneakadémia, február 17., fél nyolc).

S miközben sietve jelezzük, hogy a Kurtág György születésnapját ünneplő koncertekből nem csupán a közeli napokra, de még a következő ajánlónkba is jut majd, zárjuk most egy másik kortárs magyar komponista, az előadónak is remek Oláh Kálmán emlegetésével. A dzsessz világa felől érkező zeneszerző-zongorista pénteki szerzői estjén négy szimfonikus zenekari kompozíció is elhangzik majd az Óbudai Danubia Zenekar és Kovács László karmester előadásában, mielőtt a koncert második felében vissza nem érünk Oláh legsajátabb előadói terepére (Nemzeti Hangversenyterem, február 12., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.