koncert - BEATALLICA

  • - vincze -
  • 2009. április 23.

Zene

Nagyon nagy közhely, de tribute-zenekart, vagyis olyan csapatot, amelynek kizárólag egy-egy külföldi híresség dalaiból áll a repertoárja, csakis kétféleképpen lehet csinálni: vagy kínosan, vagy zseniálisan. A Beatallica előtt fellépő magyar Metallica-feldolgozászenekar, az Alcoholica az első verzióra hozott kiváló példát, amikor hosszúra nyúlt fellépése keretében szétesően és pontatlanul játszotta az amerikai brigád klasszikus dalait.
Nagyon nagy közhely, de tribute-zenekart, vagyis olyan csapatot, amelynek kizárólag egy-egy külföldi híresség dalaiból áll a repertoárja, csakis kétféleképpen lehet csinálni: vagy kínosan, vagy zseniálisan. A Beatallica elõtt fellépõ magyar Metallica-feldolgozászenekar, az Alcoholica az elsõ verzióra hozott kiváló példát, amikor hosszúra nyúlt fellépése keretében szétesõen és pontatlanul játszotta az amerikai brigád klasszikus dalait. Különösen dobosfronton akadtak komoly gondok, de a ritmusgitár témái is csak távolról közelítették a James Hetfield által szalagba préselt eredetieket.

A Beatallica már jóval különlegesebb eset ennél, hiszen az amerikai kvartett nevéhez méltón Beatles-számokat játszik a Metallica felfogásában. Az angol szlengben mash-up zenekarnak hívják az ilyet, és Magyarországon is van hasonló próbálkozás, a Zorall, amely egyértelmûen a kínos kategóriát erõsíti. A Beatallica viszont annak ellenére szórakoztató volt, hogy nem minden tétel Metallica-manírokba való átültetése sikerült százszázalékosan, és voltak olyan zenei gegek, amelyek mindkét csapat ismerõinek is csak hosszú homlokráncolás után estek le. A valóban eltalált darabok - például a Garage Dayz Nite címmel elõadott Hard Days Night-verzió - viszont hatalmasat ütöttek élõben. Az egy az egyben James Hetfield hangján éneklõ Michael Tierney (mûvésznevén Jaymz Lennfield) híres kollégájától precízen átvett manírjai gyönyörûen ültek, Paul Terrien basszusgitárosnál (kódnevén Kliff McBurtney) pedig nemcsak a Metallica fiatalon elhunyt zenészétõl, Cliff Burtontõl megszokott hangszer (természetesen egy Rickenbacker) és a védjegyszerû torzított hangzás volt jelen, hanem még a fazonja is olyan volt, mint amilyen Burton lehetne napjainkban, úgy az ötödik X felé járva - ez a koncert is bebizonyította, hogy az elsõ, interneten terjesztett Beatallica-felvételek idején nem véletlenül hitték sokan, hogy maga a Metallica hülyéskedik a Beatles dalaival.

A38 hajó, április 14.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.