koncert - DATAROCK

szerző
- minek -
publikálva
2010/27. (07. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Őrült norvégok, remek este

A Datarock albumait (leginkább az elsõ, már vagy fél évtizede kijött, a maga behízelgõ bombasztikusságában is zseniális Datarock Datarock címût) hallgatva, netalán a videomegosztókon található koncertfelvételeket nézve nem is lehet kérdéses, mire számíthatunk az elsõ soproni estén. A Bergenbõl érkezett duó elsõ magyarországi fellépése nagyjából igazolja is az irántuk táplált vérmes várakozásokat: azt a new wave-es gitárzenébe illesztett elektropop/funk/punk dilizenét kapjuk, amire egyetlen válasz a veszett táncolás. Ráadásul a koncertfelállásban Fredrik Saroea énekes-gitároson és Ketil Mosnes billentyûs/szintis/mindenesen kívül még ketten tombolnak a színpadon a zenekar emblematikus piros mackónadrág/fejre húzott kapucnis felsõ kombójában. A nyitóblokk persze a frissebb, tavalyi albumra (Red) épül: a lendületes, funkos, amúgy vállaltan Talking Heads-es számok meglehet, elsõ lemezhallgatásra nem oly' zseniálisak, mint az elsõ album geekhimnuszai, de élõben tökéletesen lejön a szándék és az üzenet. S nem kell sokat várni arra sem, hogy a Nightflight To Uranus címû, alig félreérthetõ szóviccre épülõ klasszikussal rátérjünk a veszettebb repertoárelemekre. Félni persze felesleges: a Computer Camp Love ugyanúgy elhangzik, mint a Princess, az ultrasláger Fa Fa Fát pedig élõben is kellõen szükséges döggel nyomják le.Az  I Used To Dance With My Daddy című debilre montírozott, lüktetős alapvetésre éppúgy nem lehet abbahagyni a testmozgást, mint az amúgy kissé rövidre szabott blokkot záró Ugly Primadonna-ra, ami a Datarock Datarock album egyik rejtett kincse.  És persze megkapjuk a kötelezõ dilit is kényszeres, csoportos öngyújtózás, beteg szinti- és szaxofonszólók (a zseniális Kjetil Møster elővezetésében), no és a ráadás Patrick Swayze tribute-jának formájában: a rajongását egy direkt e célra összevágott videoklip formájában is kifejezõ Datarock a Dirty Dancing leghíresebb témáját, finálédalát (The Time Of My Life) idézi meg jól koreografált színpadkép segítségével. Aki eddig táncolt, rángatózott vagy ugrált, az most önfeledten röhög - tényleg kár, hogy ilyen takarékosra szabták a koncertre szánt időt, mivel az efféle mulatozásból soha nem lehet elég.

Volt Fesztivál, június 30.

*****

szerző
- minek -
publikálva
2010/27. (07. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Akadozik a szemétszállítás
Káosz és kosz
Radnóti András írása
Ukrajna és a magyar külpolitika
Interjúk
Gőz László, Simon Márton, Zurbó Dorottya
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Kultúra

még több Kultúra...